Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 21.
Most, hogy állandóan írok, olykor kénytelen vagyok kikapcsolni a józan ítélőképességet, és hagyni, hogy csak úgy áramoljon bármi az idegpályáimon át, az ujjaimon keresztül, a külvilágba. Ez a módszer sajnálatos, egyben szerencsés módon összeköttetésben áll az igazmondással, vagyis, ha André Breton, tágabb értelemben a szürrealizmus nagy találmányát használom, olyasmit beszélek ki, ami csakugyan foglalkoztat. Mit tudnék őszintén írni egy kávés bőrradírról, ez a kérdés merült fel hirtelen augusztus végső, gyönyörű napjaiban, és a tudatos válasz az volt, hogy olyat, amit eddig még le nem írtak, semmit. Most itt ne a kérdés elbagatellizálását tessék érteni, én nagyon is fontosnak tartom a bőrápolást, ahogyan a szoknyahossz és külpolitika viszonylatait is, nekem az originalitással vannak problémáim ilyenkor, hogy a serkentő hatást, amelyet egy ilyen kezelés a bőrre gyakorol, hogyan tudnám eredetibben ismertetni? Kiengedtem tehát mindent, amim volt, jobb híján, és így idéződött fel az emlék, egy serkentő-gátló soviniszta viccről, amelybe úgy keveredtem, hogy egy nem túl okos fiú lépett be az irodám ajtaján a rádióban. Nem véletlenül érkezett, hanem céltudatosan, izgatottan torpant meg az asztal mögött vagy előtt, ez nézőpont kérdése. Az arcát beragyogó boldogság volt a legfeltűnőbb rajta, szétvetette a mondani akarás, de hangok nem jöttek először a száján, csak valami nyekergésféle hallatszott, hogy tehát a szőkéknek, és itt most általában a nőkről beszélünk lényegében, ez fontos, mert ilyeténképpen ez rád is vonatkozik – nézett rám, hogy el ne tévesszem a rád értelmét - van egy gátló meg egy serkentő agysejtjük, és a serkentő aaaaaaa serkenti a mit is, mit is? És a gátló meg…, a gátló, nos, olyan viszonyban van a serkentővel, szóval, a serkentő…. a fenébe, az előbb a folyosón még jobban ment ez. És akkor én kisegítettem ezt a fiút, leírtam a mondatot, „a gátló gátolja az agyműködést, a serkentő meg serkenti a gátlót”, odanyújtottam a jegyzetlapot, és mondtam, hogy ez legyen nála mindig, amikor fellép, mert ez egy nehezebb vicc, mint ő képzelné. Azután pedig megkérdeztem, hogy ez e minden, amit érte tehettem, s ha igen, akkor menjen kérem, (Anyegin), mert bár tévedésnek tűnhet, hogy én vagyok itt az igazgató, és köztünk legyen szólva: az is, de hogy dolgom van most, amely dolog a nekem tulajdonított két agysejtet részben vagy egészben lefoglalja.
Engem is meglep, hogy a kávés bőrradírról, annak is serkentő hatásáról ez jutott eszembe. A keverék egyébként nagyon jól sikerült, a legjobban eddig, már ha valaki figyelemmel kíséri a bőrradírok fejlődésének bonyolult vonulatát ezen a blogon. Finom az illata, benne a mandulaolaj és kávé keveredik, de nem eltúlzottan, tehát nem kell attól tartani, hogy nyomot hagyna a bőrön. Serkentő-gátló hatásai vannak (mondja az internet), és a bőr felületét puhává alakítja, ezt én állítom.
Százharminckilencedik nap: Két polip és egy garnéla virsli
Tudósítások a tengerpartról 3.
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 18.
Egy olasz asszony, egy másik olasz asszonynak perlekedett Rijeka városában: - Na, engedtessék meg nekem, hogy megálljunk egy szóra, hát ezek a klímák összerondítják a falakat. Mi irigykedve próbáltuk őt utánozni, egymást túllicitálva ordibáltuk: - Scusa un momento stb. a megfelelő nyomatékosító kézmozdulatokkal. Az olaszok nem szeretik az utolsó tégláig műemlék házakra szerelt légkondikat, a horvátok meg az árnyékban negyvenhat fokot, egyszerűen csak túl szeretnék élni.
Azt elfelejtettem mondani, hogy hadonászás közben átértünk egy páratlan szépségű szecessziós halpiac elé, sőt, ha pontos akarok lenni, már be is léptünk az épület ajtaján. Három vásárcsarnokot emeltek a főtérre, mindegyiken témába vágó az ornamentika; a halpiacot halak, a zöldségpiacot zöldségek, a virágpiacot virágstukkók díszítik. A friss ízek, a helyiek diszkrét aranyossága, és a tény, hogy a szemben lévő Nemzeti Színház plafonját Gustav Klimt festette ki, bőven kárpótolnak a falakra feszített klímaegységek látványáért. Nem tudom, nem szoktam rajongani városokért, különösen ilyen hőségben, de ez a hely tud valamit, ami miatt ide vissza szeretnék majd térni.
Nincs nagy mozgásterünk DIY téren, Barbi egy virslijátékot talált, a halpiac tiszteletére.
Százharmincnyolcadik nap: Nyakkendőjelenet a Bistro Mornarban
Tudósítások a tengerpartról 2.
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 17.
Egy svéd mondta valamikor, hogy a marhahús tulajdonképpen továbbfejlesztett széna, és nem tudom, hogy ki, hányadán áll a tatár bifsztekkel vagy az angolos sztékkel, de szerintem a fickónak igaza van. A halhús talán a továbbfejlesztett tenger. A parton nem variálják túl, valódi fast food, elkészítéséhez tíz percet és némi sót használnak fel. A Virtual Touriston ajánlott Mornar bisztró terasza a kikötőre néz Rijekában, reggel nyolctól éjfélig áll nyitva, hozzászokott a külföldiekhez. Mi az ajtónál foglalunk helyet, balra hollandok, horvátok ülnek, jobbról németek és dánok, a horvátok beszélgetnek mindenkivel. A fehérbort karcsú poharakba töltik, az egyszerűen grillezett, színes fogásokat porcelántányérokon hozza egy kedves nő, nagyon jó ütemben. Mi feltűnősködünk a nyakkendős szalvétáinkkal, fotózunk, ez senkit nem zavar: - ááá, igen, - bólogatnak - a bloggerek dilisek. Nyomatékosítani szeretném, hogy, még ha maga Hercule Poirot kötné is nyakába az asztalkendőt, az helytelen. De egy nyakkendős szalvéta az más, az vicces.
Százharminchetedik nap: Pálcikás tengerparti memóriajégkrém
Tudósítások a tengerpartról 1.
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 16.
Rijekában vagyunk, amit mások szeretnek Fiuménak hívni. Egy hajléktalantól hallottam egy ide kapcsolódó ellentengernagyos történetet, de kiderült, hogy abból nemcsak hogy egy szó sem igaz, hanem egyenesen konstrukciós hibái vannak: egy merő baromság az egész. Nádas Péter egyszer óvatlanul leírta ezt az urbánus mondát Füst Milán, Feleségem története németnyelvű kiadásának utószavában, és Dr. Szakály hadtörténész le is kapta miatta az írót mind a tíz körméről, elég széles olvasóközönség előtt, elég kellemetlen modorban. A flották és hadüzenetek helyett ezért arról számolok be, hogy itt minden gyönyörű, még mi is, délen más megvilágításba kerülnek a hétköznapi események. Halat eszünk a tengerparti bisztrókban, eldugott partszakaszokon napozunk, úszunk a hűvös, kristálytiszta vízben, fényképezzük a falakról ömlő art-nouveau-t. Összesen négy tengerparti tudósítást írunk ezen a hétvégén, az egyiknek témája, hogy nem tudok várni tovább, komolyan beszélnünk kell a boldogságról. Ennek a mostaninak meg ez a pálcikás memóriajáték.
Százharminchatodik nap: Szederlekváros csirkeszendvics, spenóttal
Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 15.
Mit tudhatnék írni egy csirkés szendvicsről ezen a gyönyörű, hűvös, nyári napon? Persze, mire a szöveg adásba kerül, már meleg lesz ez a nyári nap, de még mindig bőven a gyönyörű tartományon belül marad. A főszereplő (a csirkés szendvics), finom. Vacillálok a gourmand és gourmet között, az első szó inkább magamról jutott eszembe, a második pedig a szendvicsről, mert a belőle kiharapott falatba sűrített spenót, csirkemell, sajt és szeder üdítően harmonikus ízt alkotnak. Aki kipróbálja a receptet, annak érdemes óvatosan bánnia a sajttal, mert ha a kéksajt dominanciát nyer, a falat elmarad egy kissé a tökéletestől és ilyenkor inkább rántott camembert-re emlékeztet, áfonyaszósszal. De akkor is, ez a szendvics bőven veri a sonkás-sajtos bármelyik válfaját, a fujtós csirkemelleset is, a zsemle közé behajított, Utasellátós rántott húsosról tényleg nem beszélve.
Száznyolcadik nap: Pixelvirág
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 18.
Az jutott eszembe, hogy egy 8-bites világban mennyire nehéz lenne élni, mindenesetre hiányoznának a hajlatok, és a Tiziano-vörös, Leonardo sem lenne az igazi, azt hiszem. Van ez a játék az Erzsébet téren, amit pixelnek hívnak, 8-bites képeket rakhat ki belőle bárki, akinek ideje és fantáziája elég (vagy nem elég) színes. Mi egy kis pixelvirágot forgattunk ki a táblán és kivágtam mellé egy másikat, ami éppen úgy néz ki, mintha Packman saját kaktusza volna.
Negyvenkettedik nap: Hétfő
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 13.
A mai magasan a legrosszabb napom. Ha véletlenül valaki majd a távoli jövőben, mintegy szórakozásképpen önmaga hiányzó részleteinek nyomába ered, és addig szorítja a szuszt kifelé szabadon választott módszerrel, amíg a hiányzó rész előkerül, arra azért számítson, hogy a jövevény követelőző lesz, mérges, elvetemült. Jobb modell lesz, de egy paraszt.
További cikkek...
- Negyvenegyedik nap: Bolhapiac
- Képriport a teadélutánról
- Csak ahogy lenni szokott. Vettünk néhány tonna tököt, és lámpát csináltunk belőlük.
- Mézeskalácsváros 2011 - kalácsházak és alkotóik
- Mézeskalácsváros - Maróti Éva fotói
- Összeállítás a töklámpa-fesztiválról, az m1 Nappali műsorában
- A Második Jószomszédi Töklámpa-fesztiválon, száznál több tököt faragtunk ki, és felavattunk egy talált tárgyakból készített irányítótáblát is
- Képek a Nagyvárosi Jószomszédok Második Töklámpa-fesztiváljáról
- Kultúra és identitás a József Attila-lakótelepen
20 / 22 oldal