Az esemény fővédnöke: a Láthatatlan Nő
Írta: Keresztesi Judit - Társasági élet rovat - 2012. november 2.
Vasárnap hideg volt, és esett. Hétfőn hideg volt, és még havazott is, de a mulatság reggelén a tudat, hogy a jövőben lesz ennél rosszabb idő, valahogy nem tett derűsebbé bennünket. Ebben Rembrandt volt jó először: hogy csak ott áll, és boldogtalan. Aztán Hrabal... Otthon hárman, három különböző ablakon kitekintve, háromféleképpen mentünk át a gyász szakaszain. De mert vannak helyzetek, mint ez is, amikből csak befelé haladva van kijárat, úgy tettünk, mintha a hat fok és a zápor természetes körülményei lennének egy kültéri programnak.
Egy valamirevaló történetben, előbb vagy utóbb bekövetkezik a fordulat. Ez egy valamirevaló történet, délben elállt az eső, késő őszi értelemben gyönyörű idő lett. A teadélutánra sorban érkeztek a vendégek, ünnepeltünk, kiállítást néztünk, beszélgettünk, nevettünk, ettünk, hazamentünk. Aznap ez volt az egyetlen, így legjobb kültéri parti a városban. 
Mi lakunk Budapest legbarátságosabb pontján. Ezt ünnepeltük meg vasárnap.
Nagyon örülünk, hogy ott voltatok!
Decemberben, a Mézeskalácsváros építésénél remélem, újra találkozunk.
Díszlet: Keresztesi Barbi (Merj Alkotni! rovat)
Kiállítás ötlete: Keresztesi Judit (Nagycsillag rovat)
A díszletet és a kiállítást Fischer Tamás, Sárdi Péter Lakos Zsani, László Zsolt, Petőházi Emese, Neumann Kata installálta. A tököket Laczkó Lóránt termelte.
A fényképeket Maróti Éva, Petőházi Emese, Simon Benjámin, Ambró Frigyes és Kónya Piroska készítették.
Creative Commons Magyarország 2.5 - by-nc-nd