• Bezárta kapuit a nyolcadik Mézeskalácsváros, a következőig már csak háromszázat kell aludni

    Idén ötven napig voltunk nyitva, hatvanezren jöttek el, tíz napon át a Bálna bejáratáig állt a sor a Mézeskalácsvároshoz, szeretném elismerni, hogy a galériához közelebb eső bejáratról van szó. Később csillapodott az érdeklődés irántunk, február első napjaiig már csak a teremben nem lehetett megmozdulni, és az utolsó hétre lett annyi napi látogatónk, ahányan máskor egy kiállításunk megnyitójára jönnek el. A város történelmi fejlődésének földrajzi alapja...

     

  • A Bálnában nyíló, A boldogságnak szekvenciáiról című kiállításról

    A Boldogság szekvenciáiról egy installáció, amelyet a Bálnában, a 306-os Teremgalériában, a Múzeumok Éjszakáján próbáltak ki először. A négy óra alatt nyolcszázan látogattak el a kiállítótérbe, hogy megnézzék a boldogságfogalom-installációt, egy összeválogatott apokrifokból álló sorozatot, mely ismeretlen emberek leveleiből áll. A munka Keresztesi Judit elmondása szerint, Ian Wilson dialógusai, Marina Abramovic jelenlétművészete, a mail art hatásai, illetve az albán Haveit kollektíva intimitásművészete nyomán született. Az alábbiakban egy rövid interjút olvashattok a kiállítás művészével, Keresztesi Judittal, melyet Keresztesi Barbara, a kiállítás producere készített.

  • Nagyvárosi nő megosztaná

    Heti egyszer ételek lesznek itt porcelánban, egyszer pedig valami olyasmi, ami eszembe jutott egyszerűen, és amikor a barátaim ránéztek, azt mondták, hogy hát, úgy érzik magukat tőle, mintha petróleumot ittak volna.

  • Mézeskalácsváros, stílus, művészet, társasági élet
    Úgy érdemes elképzelni, hogy a terepasztal, amelyen mindezek a történetek láthatók, kezdetben üres és ez nyilván a világon lévő minden terepasztalra, sőt akármilyen más asztalra is igaz, de ez itt csak úgy telik meg például, ha sokan hoznak rá épületeket. És ha egy lélek sem hoz semmit, akkor az asztal üres marad. És akkor nem volna mit mesélnem. De az történt idén, hogy mindenféle színben, alakban és méretben érkeztek épületek
  • Kecskesajttal és szilvacsatnival töltött rétestészta, sült csirke, sült zöldségek, tejszínes sütőtökhab

     Azért öntötte le őket forró vízzel, mert mint mondta, finomabban oszlanak el így az illatok. Majd fogta a húst, és a tenyerében lévő fűszerekkel bedörzsölte, és lehajolt, hogy magába szívja a friss, fűszeres hús szagát, és szép volt e percben, mint egy költő, majd halkan átismételte a sorozatot: bors só, fokhagyma, gyömbér, kakukkfű, és miután elsuttogta ezt az imádságot, intett, hogy mehet minden be a sütőbe.

  • Rozmaringos fűszervajban sült szelídgesztenye, csirkés szendvics, friss majonézzel és zöldsalátával, almás rétes

      A legjobb az almás rétese volt, fahéjas cukorral töltött tésztába rendezte az átlátszóra szelt almáit, és azokat is ilyen cukorral hintette be, és dunsztba tette a kerek tortaformát, úgy sütötte nagyon hosszan. A rétescikkelyeket magas, karcsú üvegkínálókra rendezte, mintha valamiféle tündöklő almás baklavák volnának. – mondta a grófnő a rádióműsorban.

  • Zöldségek á la grecque tojással és fűszeres szósszal, tárkonyos csirke, mini pavlovák, gránátalmával

     A szemközti ház földszintjén hétköznapi salátát és csirkét ettek, a zöldségeket éppen hogy átmelegítették, koriandermagvakat szórtak a posírozó lébe és fehérbort öntöttek hozzá, ebben szelídítették meg a karfiolt és a többi zöldséget, hogy ne legyenek olyan katonásan, érdesen nyersek, és a salátát egy olyan szósszal öntötték le, amely mustár és kapribogyó igen egyszerű keveréke. A csirkét tárkonnyal sütötték össze, végül buborékokat, mini pavlovákat adtak fel, kókusszal és vaníliával ízesítetteket, és tetejükre gránátalmát halmoztak, hogy a friss, kissé savanyú íz megtörje a cukorhabot.

  • Gnocchi chorizoval és cukkínivel, mandarintorta

    Az előételen karamellizált, kakukkfűvel megszórt hagyma, a főételben chorizo a fűszerezés, friss cukkínivel és bazsalikommal, a mandarintorta kakaós tésztájában pedig kardamom, így olyan íze van, mint a karácsonynak.

  • Kagyló fokhagymás fehérboros szószban, mini diós rétes

    A kagylóthéjakat fokhagymás, fehérboros szószban nyitották meg, hozzájuk friss kenyeret adtak. Előételnek olvasztott camembert és zellerszálakat szolgáltak föl, végül puha, vékonyra sodort, rummal és fahéjjal fűszerezett dióval megtöltött apró réteseket kínáltak a feketekávé mellé.

Kicsoda az Urbanista?

A városnegyed-bajnokságot Zubreczki Dávid celebrálja

"Hullik a könnye a római nőknek, sírnak a dublini lányok.
Hüppög a sok kis fruska Athénban, a csatlakozás nekik átok.
Árad a könnytől a Temze, a Szajna,
Rhone, Pó, Enns, Duna, Rajna, a Majna.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!" (dá)

Írta: Keresztesi Barbara - Interjú az aszfalton rovat - 2012. szeptember 14.
 
perip da facebook
Zubrecki Dávid (dá) zenész, szövegíró, újságíró.  Fiatalember családdal, a nagyvárosban. Az Urbanista blogot jegyzi, az Index.hu-n gyakran címlapon szerepel. Azt mondta, hogy eredetileg nem írni, hanem olvasni szeretett volna egy városlakóknak szóló blogot, de 2008-ban még nem volt ilyen, szerintem az övéhez hasonló azóta sincs másik. Az a véleménye, hogy az urbanisztika nem valami távoli, szakpolitikai vagy emészthetetlen hivatali kérdés, hanem a városi ember mindennapjainak része. Az embernek köze van a környezetéhez. Zubrecki Dáviddal ennél jobban már nem is érthetnénk egyet. A városnegyed-bajnokságot Dávid hirdette meg saját blogján, az Urbanistán. Valamelyik szombaton, délután a Pozsonyi Pikniken készítettem vele egy villáminterjút. 

– Említetted, hogy tájgazdálkodási mérnökként végeztél.
– Igen, Gödöllőn végeztem a Szent István Egyetemen, 1999-ben, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetben, ami amolyan karok között lebegő kis csodaműhely volt azokban az években. A városlakó ember kultúrökológiájáról címmel írtam a szakdolgozatomat, de nem gondoltam, hogy egyszer a gyakorlatban is ilyesmivel fogok foglalkozni.

– Mikor kezdtél el újságot írni? Emlékszel még melyik volt az első cikked és hol jelent meg?

– Hű de jó kérdés, nem emlékszem. Valamikor a kilencvenes évek közepén lehetett és valószínűleg az egyetemi lapban megjelent szépirodalmi hangvételű izé volt. Na meg ebben az időben Keindl József barátommal csináltunk egy hagyományos, ragasztós, kivágós, fénymásolós fanzine-t is, amiben voltak cikkszerűségek is, meg rajzok, képregények, századfordulós reklámok stb.

– A testvéred, Judit is újságíró. Mindketten első generációsok vagytok, a családban ti választottátok először ezt a pályát. Van valami oka, hogy mindketten így döntöttetek?
– A magam nevében annyit válaszolhatok, hogy egyszerűen így alakult, bár szerintem Jucival is ez a helyzet. Korábban mindig valami mellett írogattam, aztán egy idő után már a valamikre nem maradt idő. Eközben mindig is azt éreztem, hogy az újságírás nem egy szakma, és néha ma is elcsodálkozom azon, hogy egyesek fizetnek azért, mert leírok ezt-azt. Persze nem akarom senkinek sem elvenni a kedvét ettől a továbbiakban sem.
urbanista facebook foto
– Napjainkban az urbanista.blog.hu-ról vagy ismert, ahol te magad vagy az Urbanista. Beszéltünk róla, hogy négy éve, az index.hu blogjaként indult el, pontosan az ingatlanbuborék kipukkadása előtt egy perccel, és egy ismert New York-i blog inspirálta. Négy év alatt miben változott meg a blogod az eredeti elképzeléseidhez képest, és hová tartasz most?
– Ez érdekes, mert már az indulás után derült ki, hogy az Indexnek kicsit más elképzelései voltak a blogról. Ők inkább az ingatlanos vonalat erősítették volna, én meg a várososdit, de végén pont attól lett izgalmas az egész, hogy megtaláltuk a középutat. Ez azóta sem változott, hogy független lett a blog. Na és persze eredetileg úgy volt, hogy majd többen írjuk – sokan ma is azt hiszik, hogy ez így van -, aztán máshogy alakult. Szily Laci mellett Szalai Balázs is részt vett volna benne. Igaz, hogy végül nem írt, viszont ő találta ki a blog nevét.

– A Csibor zenekar frontembere is vagy. Itt a Pozsonyi Pikniken léptetek fel ma délután. Mikor kezdtél zenélni?
– Hát ha a nagyon korai zsengéket nem számítjuk, akkor valamikor a kilencvenes évek végén léptem először színpadra a Boogie Mammával.

– Mi volt az első zenekarod neve?
– Azt hiszem a Csendriadó. Tipikus gimnáziumi zenekar volt, amely a név kiválasztásáig, a tagság és posztok felosztásáig jutott, aztán az első próbára sajnos már nem került sor.


Boogie Mamma: Mi adtuk az Eu-nak a legjobb nőket koncert klip, 2007-ből.

– Ebben az évben jelent meg a Csibor lemeze a: Borbála. A Facebook-oldalatokon etnobeat, garázsfolk, néppunk egy csipetnyi ska-val – ként jellemzitek a zenei stílusotokat. Dalszövegeket is írsz. A te tolladból született a Mi adtuk az eu-nak a legjobb nőket, a Csokoládé és a Kapuzárási pánik is. Mi inspirál téged, hogyan születnek a zeneszövegek?
– Nagyon változó. Kicsit olyan, mint a blogolás: az ember mindent kiposztol, ami elé kerül, teljesen mindegy, hogy lát, hall vagy olvas valamit, esetleg felötlik benne egy gondolat. Bármi beindíthatja a fantáziát. Lehet, hogy van egy fontos probléma, amit szeretnék körüljárni, vagy van, hogy csak egy jó szójáték ugrik be és aköré épül egy teljes dal.

– Hol lehet legközelebb látni titeket , és hol kapható az albumotok?
– Ősszel kicsit alkotunk, de koncertek azért folyamatosan lesznek. A legegyszerűbb, ha megnézitek a csibor.hu oldalt, vagy az ott található bármelyik közösségi oldalon követni kezdtek bennünket. Annál is inkább érdemes figyelni a dátumokat, mert a legújabb lemezünket egyelőre csak koncerteken lehet megvenni, mégpedig mindenhol két sör áráért – természetesen korsóval, de a legolcsóbbikkal számolva. A címadó dalra, a Borbálára most forgattunk klippet.  A szövege  tulajdonképpen egy szerelmes csetsorozatról szól, de mi csavartunk a történeten és egy időutazó fickó csajozási próbálkozásait mutatja be. A klipben felbukkan Karafiáth Orsi is, rengeteg remek werkfotó már fenn van a neten, reméljük hamarosan a videót is láthatjátok.

– Számodra mi a különbség a város és a vidék között?
– Nekem ez épp olyan fogalompár, mint a kicsi és a nagy, vagy a fenn és a lenn. Önmagában értelmezhetetlen. Jó persze, ha akarom, van két végpont, de a skálán nagyon nehéz meghúzni egy határvonalat, hogy na kérem, ez odáig város, onnantól meg vidék. Persze hivatalosan vannak kritériumok, de azért mindannyian érezzük, amikor valami csak papíron ez vagy az.

– Szerinted, mi kell ahhoz, hogy a városnegyedek a nagyváros részeként értelmezzék magukat? Mitől lesz működőképes és szerethető egy városnegyed (városrész)?
– Attól, hogy különbözik a többitől. Tulajdonképpen ennyi elég is. Ettől már szeretni is lehet. Vagy akár utálni – az is valami. A legjellegtelenebbeket ugyanis még utálni sem lehet.

>>> A Csibor weboldala, facebook oldala 
>>> Az Urbanistablog , Urbanista facebook oldal
>>>  Werkfotók a Borbála címadó dalának forgatásáról
>>> Városnegyed-bajnokság