A városnegyed-bajnokságot Zubreczki Dávid celebrálja
"Hullik a könnye a római nőknek, sírnak a dublini lányok.
Hüppög a sok kis fruska Athénban, a csatlakozás nekik átok.
Árad a könnytől a Temze, a Szajna,
Rhone, Pó, Enns, Duna, Rajna, a Majna.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!" (dá)
Írta: Keresztesi Barbara - Interjú az aszfalton rovat - 2012. szeptember 14.
Zubrecki Dávid (dá) zenész, szövegíró, újságíró. Fiatalember családdal, a nagyvárosban. Az Urbanista blogot jegyzi, az Index.hu-n gyakran címlapon szerepel. Azt mondta, hogy eredetileg nem írni, hanem olvasni szeretett volna egy városlakóknak szóló blogot, de 2008-ban még nem volt ilyen, szerintem az övéhez hasonló azóta sincs másik. Az a véleménye, hogy az urbanisztika nem valami távoli, szakpolitikai vagy emészthetetlen hivatali kérdés, hanem a városi ember mindennapjainak része. Az embernek köze van a környezetéhez. Zubrecki Dáviddal ennél jobban már nem is érthetnénk egyet. A városnegyed-bajnokságot Dávid hirdette meg saját blogján, az Urbanistán. Valamelyik szombaton, délután a Pozsonyi Pikniken készítettem vele egy villáminterjút.
– Említetted, hogy tájgazdálkodási mérnökként végeztél.
– Igen, Gödöllőn végeztem a Szent István Egyetemen, 1999-ben, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetben, ami amolyan karok között lebegő kis csodaműhely volt azokban az években. A városlakó ember kultúrökológiájáról címmel írtam a szakdolgozatomat, de nem gondoltam, hogy egyszer a gyakorlatban is ilyesmivel fogok foglalkozni.
– Mikor kezdtél el újságot írni? Emlékszel még melyik volt az első cikked és hol jelent meg?
– Hű de jó kérdés, nem emlékszem. Valamikor a kilencvenes évek közepén lehetett és valószínűleg az egyetemi lapban megjelent szépirodalmi hangvételű izé volt. Na meg ebben az időben Keindl József barátommal csináltunk egy hagyományos, ragasztós, kivágós, fénymásolós fanzine-t is, amiben voltak cikkszerűségek is, meg rajzok, képregények, századfordulós reklámok stb.
– A testvéred, Judit is újságíró. Mindketten első generációsok vagytok, a családban ti választottátok először ezt a pályát. Van valami oka, hogy mindketten így döntöttetek?
– A magam nevében annyit válaszolhatok, hogy egyszerűen így alakult, bár szerintem Jucival is ez a helyzet. Korábban mindig valami mellett írogattam, aztán egy idő után már a valamikre nem maradt idő. Eközben mindig is azt éreztem, hogy az újságírás nem egy szakma, és néha ma is elcsodálkozom azon, hogy egyesek fizetnek azért, mert leírok ezt-azt. Persze nem akarom senkinek sem elvenni a kedvét ettől a továbbiakban sem.
– Napjainkban az urbanista.blog.hu-ról vagy ismert, ahol te magad vagy az Urbanista. Beszéltünk róla, hogy négy éve, az index.hu blogjaként indult el, pontosan az ingatlanbuborék kipukkadása előtt egy perccel, és egy ismert New York-i blog inspirálta. Négy év alatt miben változott meg a blogod az eredeti elképzeléseidhez képest, és hová tartasz most?
– Ez érdekes, mert már az indulás után derült ki, hogy az Indexnek kicsit más elképzelései voltak a blogról. Ők inkább az ingatlanos vonalat erősítették volna, én meg a várososdit, de végén pont attól lett izgalmas az egész, hogy megtaláltuk a középutat. Ez azóta sem változott, hogy független lett a blog. Na és persze eredetileg úgy volt, hogy majd többen írjuk – sokan ma is azt hiszik, hogy ez így van -, aztán máshogy alakult. Szily Laci mellett Szalai Balázs is részt vett volna benne. Igaz, hogy végül nem írt, viszont ő találta ki a blog nevét.
– A Csibor zenekar frontembere is vagy. Itt a Pozsonyi Pikniken léptetek fel ma délután. Mikor kezdtél zenélni?
– Hát ha a nagyon korai zsengéket nem számítjuk, akkor valamikor a kilencvenes évek végén léptem először színpadra a Boogie Mammával.
– Mi volt az első zenekarod neve?
– Azt hiszem a Csendriadó. Tipikus gimnáziumi zenekar volt, amely a név kiválasztásáig, a tagság és posztok felosztásáig jutott, aztán az első próbára sajnos már nem került sor.
Boogie Mamma: Mi adtuk az Eu-nak a legjobb nőket koncert klip, 2007-ből.
– Ebben az évben jelent meg a Csibor lemeze a: Borbála. A Facebook-oldalatokon etnobeat, garázsfolk, néppunk egy csipetnyi ska-val – ként jellemzitek a zenei stílusotokat. Dalszövegeket is írsz. A te tolladból született a Mi adtuk az eu-nak a legjobb nőket, a Csokoládé és a Kapuzárási pánik is. Mi inspirál téged, hogyan születnek a zeneszövegek?
– Nagyon változó. Kicsit olyan, mint a blogolás: az ember mindent kiposztol, ami elé kerül, teljesen mindegy, hogy lát, hall vagy olvas valamit, esetleg felötlik benne egy gondolat. Bármi beindíthatja a fantáziát. Lehet, hogy van egy fontos probléma, amit szeretnék körüljárni, vagy van, hogy csak egy jó szójáték ugrik be és aköré épül egy teljes dal.
– Hol lehet legközelebb látni titeket , és hol kapható az albumotok?
– Ősszel kicsit alkotunk, de koncertek azért folyamatosan lesznek. A legegyszerűbb, ha megnézitek a csibor.hu oldalt, vagy az ott található bármelyik közösségi oldalon követni kezdtek bennünket. Annál is inkább érdemes figyelni a dátumokat, mert a legújabb lemezünket egyelőre csak koncerteken lehet megvenni, mégpedig mindenhol két sör áráért – természetesen korsóval, de a legolcsóbbikkal számolva. A címadó dalra, a Borbálára most forgattunk klippet. A szövege tulajdonképpen egy szerelmes csetsorozatról szól, de mi csavartunk a történeten és egy időutazó fickó csajozási próbálkozásait mutatja be. A klipben felbukkan Karafiáth Orsi is, rengeteg remek werkfotó már fenn van a neten, reméljük hamarosan a videót is láthatjátok.
– Számodra mi a különbség a város és a vidék között?
– Nekem ez épp olyan fogalompár, mint a kicsi és a nagy, vagy a fenn és a lenn. Önmagában értelmezhetetlen. Jó persze, ha akarom, van két végpont, de a skálán nagyon nehéz meghúzni egy határvonalat, hogy na kérem, ez odáig város, onnantól meg vidék. Persze hivatalosan vannak kritériumok, de azért mindannyian érezzük, amikor valami csak papíron ez vagy az.
– Szerinted, mi kell ahhoz, hogy a városnegyedek a nagyváros részeként értelmezzék magukat? Mitől lesz működőképes és szerethető egy városnegyed (városrész)?
– Attól, hogy különbözik a többitől. Tulajdonképpen ennyi elég is. Ettől már szeretni is lehet. Vagy akár utálni – az is valami. A legjellegtelenebbeket ugyanis még utálni sem lehet.
>>> A Csibor weboldala, facebook oldala
>>> Az Urbanistablog , Urbanista facebook oldal
>>> Werkfotók a Borbála címadó dalának forgatásáról
>>> Városnegyed-bajnokság