Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 27.
Adott volt ma egy fiatalember, aki hintázott a forgószékben, s a szóban forgó szék az én forgószékem volt, ezt szögezzük le. Mondja nekem, hogy nem értek a politikához, ne szóljak bele, azt ő, (a fiatalember), meg az ő kollégái a parlamentben intézik.
Egy 1991-es Thoroughbred Classic Cars Magazinban olvastam, hogy Ferruccio Lamborghini, aki akkor még traktorokat gyártott, egyszer vett magának egy Ferrari 250 GT-t. A modell jó volt, de nem a legjobb, Lamborghini szerint a váltója nyekergett, a motor hangján is lett volna mit javítani. Úgyhogy Lamborghini átment Enzo Ferrarihoz, hogy beszéljen vele a problémáról, de Ferrari egy akarnok, tényszerűen arrogáns tahó volt, és azt találta mondani, hogy Lamborghini lehetséges, hogy el tud vezetni egy traktort, de egy Ferrarit soha nem lesz képes kézben tartani. Lamborghini ekkor arra gondolt, hogy épít magának egy rendes sportautót.
Ma, érthetően, egy tűpárnát készítettem. 
A tűpárna hozzávalói:
Papírmasé csésze és csészealj,
egy kis darab flíz, tömőanyagnak,
pólóanyag, (pöttyös),
ragasztópisztoly,
olló,
egy hajgumi,
akril festék, kárminvörös és fekete színben,
szalagok,
ezüst, tartós filctoll a pöttyözéshez,
lakk,
gombostűk.
A csészét és a csészealjat papírmaséból készítettem még korábban, akkor azonban nem használtam fel. A csészéhez a mintát itt találod. A sablont kivágtam, és belülről maszkolószalaggal ragasztottam össze. Egy külön edényben découpage ragasztót hígítottam fel vízzel. A vékony, barna csomagolópapírt körülbelül 1,5 centiméterszer 4 centiméteres csíkokra vágtam. A csészealapot bekentem a híg ragasztóval, és elkezdtem befedni papírcsíkokkal. Addig rétegeztem a papírcsíkokat a csésze külső felületére, amíg a kialakult edény falát megfelelő vastagnak nem találtam. Később a belső felületre is felragasztottam négy-öt réteg papírt. A csészealjat egy valódi kistányér segítségével alakítottam ki. A tányérra felragasztottam néhány réteg felcsíkozott csomagolópapírt. Amikor elég vastagnak véltem a papírréteget, hagytam száradni egy egész napon át. Amikor megszáradt, az alaptányértól elvált a papírmasé csészealj. A száraz papírmasé szett felületét csiszolópapírral egyenlítettem ki. A csészét feketére, az aljat kárminvörösre festettem. Az ezüst filccel rajzoltam meg rá a pettyeket, utána még kapott egy lakkréteget. A pólóból vágtam egy nagyobb kört, összefogtam a széleit, és megtöltöttem flízzel. Egy hajgumival összegumiztam, a maradék anyagot levágtam, és a kész gömböt beletömtem a csészébe. A tűpárnát ragasztópisztollyal rögzítettem a csésze belső szélére. A csészét is ráragasztottam az csészealjra. Szalagokkal és szalagrózsákkal díszítettem fel. Végül a gombostűket beleszurkáltam a párnába.
Szia,
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit és Fischer Tamás
Háromszáztíz nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Ötvenötödik nap: Eperprofesszor
Ötvennegyedik nap: Miért tikkel?
Ötvenharmadik nap: Barista sem
>>> következő nap