Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 30.

         A felnőttek megrettentek, amikor a kisfiú hirtelen lekapta az asztalról az egyik ilyen sajtgolyós micsodát és nem mérlegelve, hogy nagyobb eséllyel fogja utálni, mint nem, beleharapott. A felnőttek lélegzete nem mindenhol ugyanazért állt el, a szülőké azért, mert mi lesz, ha a gyerek most visszaköpi a falatot, az enyém inkább azért, mert biztos voltam benne, hogy visszaköpi, de nem akartam, hogy emiatt a szülők szabadkozzanak. Ám a kisfiú nem tett semmi olyasmit, amit egy begyulladt felnőtt kiszámíthatónak tartana, gyakorlatiasan evett és ezt azzal magyarázta, hogy a sajtgolyó finom. A sajt - szőlő - keksz desszert, állófogadásra igazítva, sajtgolyók ropin néven szerepelt az asztalon.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 28.

         Nem áll jól nekem a nyafogás, talán ha valami viccel el tudnám mondani, hogy milyen elmondhatatlanul fáradt vagyok, az jó volna. Két túlhajszolt pápa sapka nélkül beszélget egy Volkswagenben, vagy valami ilyesmi. A holnapi fogadásra készülve (itt ne egy sportfogadásra tessék gondolni, inkább egy állófogadásra) sütöttem le ma a menüt, Barbi pedig a kínálókat rendezte össze, és tortatálakat állított fel szilikon valamint duct tape alkalmazásával.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 27.

         Egy város épül föl hamarosan egy kiállítóterem közepén, és a város köztereit lakók népesítik majd be, hogy ezek most pingvinek vagy hipszterek vagy amisok, abban még bizonytalan vagyok. Ma az ehető gyurma: a fondant készült el, ha minden a tervek szerint halad, ebből alakulnak ki az utcai jelenetek. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 25.

        Egy pulykasült elkészítéséhez volt szükségem majonézre. Julia Child szerint a majonézt azért érdemes egy enyhén előmelegített tálban kikeverni, mert, ahogy a tojás felkapja a hőt, a krém szépen megvastagszik. Ma kipróbáltam és ez valóban így van.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 24.

         Van egy rénszarvasos viccem, én írtam. Vagy én fordítottam, csak szeretem azt állítani, hogy én írtam. Mindegy. Bemegy a rénszarvas a kocsmába, rendel egy sört és kétezressel fizet. A pultos visszaad háromszáz forint aprót. - Te vagy az első rénszarvas, akit itt látok - mondja. A rénszarvas megszámolja a pénzt és azt feleli: - Haver, ilyen árak mellett nyilván az utolsó rénszarvas is én vagyok, akit itt látsz. 

        Nem sokat tudok a rénszarvasokról, kocsmába járnak és marcipánból vannak, ennyit talán. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 23.
         A nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanág övezte a Jézus történetet itthon, hogy a posztmodernben én azt sem tudom felidézni, mondtam, mit ebédeltem múlt hét kedden. Ez meg itt, harminchárom évre emlékszik vissza az első decembertől az utolsó tavaszig, percről-percre plusz-mínusz, szubjektíve. Egyébként is, hogy jutna eszébe bárkinek elpusztítani egy ilyen minőséget, mi vagyunk az emberiség, az isten szerelmére, Bertrand Russell vagyunk. René Cassin vagyunk, Schweitzer, Sartre, Maslow vagyunk, milyen egy magamnak kikérhető feltételezés ez, hogy bármelyikünk ilyesmit tenne? És én jól ismerem a huszadik századot, de, hogy mégis, ennek ellenére beleéltem magam a homogenitásba, az azért egy felelőtlenség részemről.  Azután eljött ez az év és kiszínesedett minden. Szélsőértékek keletkeztek, két irányban, melyek mostantól az enyémek, az én képzeletemet alul s felülmúló szélsőértékeim, hozzájuk ragaszkodom, én őket le nem vágom (földet vissza nem veszek), nem érdekel, ha az átlag tőlük zajosodik némiképp. Később megpróbáltam elképzelni azt a másik történetet is, úgy, ahogyan lehetett; hogy nem számoltak ezek ketten, apa és fia valami jelentőségteljessel. Szerintem a valóság tagadhatóságát nem vették figyelembe, a kognitív mi? – tette föl a kérdést a családfő kissé hunyorítva, azzal a tenyérbe mászó felsőbbrendűséggel az arcán, tisztára, mintha az övé volna az univerzum, és mert pont az övé volt, ezt rajta számon nem kérhetjük. És mondta (mondá), hogy kisfiam, nem érdekel, oldd meg ezt, én így nem bírom tovább. Itt állok mögötted – tette még hozzá meggyőződés nélkül, és azután közre is működött, pár kérdőjeles szülői döntést meghozva, melyek mindegyike akkor jó ötletnek tűnt. Azután pedig, elég hosszan elemezték ők ketten ezt az egészet otthon, a konyhában, hogy ez nemhogy nagy ötlet nem volt, de a Földre szállás így, ebben a formában, hogy úgy fogalmazzanak, kellemetlenségekkel járt. Kinek jutott eszébe, ez a kérdés merült föl rögtön ez után, és mutogattak egymásra a negyedik tequilát követően, nem apám, ezt nem én proponáltam - sózta meg kezét szertartásosan a fiú, majd só, hajtás, citrom uhh… – és legközelebb valami jobb dramaturgiát szeretnék, mert ahhoz képest, hogy bennem ér össze minden, ami van és ami nincs, és hogy vagyok, aki vagyok, én nem éreztem magam olyan jól ott, és hogy ezt én így nem csinálom végig újra, abban te biztos lehetsz. - Ugyan, fiam, ezt majd az újságíróknak... Hát így valahogy.

Eddig is ünnepeltük a karácsonyt, csak nem gondoltam komolyan, hogy bárminek, úgy értem mindennek, de tényleg, a fantázia határain is túl mindennek van bekövetkezési valószínűsége. Megterítettem szépen, az asztalhoz Barbitól rendeltem egy ötágú gyertyatartót, melyet időben és igazán csinos kivitelben le is szállított. Azt kívánom, hogy mindenkinek nagyon boldog karácsonya legyen!

Írta: Keresztesi Judit
Készítette: Scsibrán Renáta és Tóth Richárd
          Amikor tavaly valamelyik éjjel az Iparművészeti Múzeum makettje megérkezett, az építők csak letették az asztalra, és olyan fáradtak voltunk már mindannyian, hogy alig szóltunk valamit. Nem is ünnepeltünk. Meg sem kérdeztem, hogy miért ezt az épületet választották. Észre sem vettem, hogy ennek a mesének a főterére ez a ház telitalálat. Csak most, amikor megnézegettem a képeket láttam meg, hogy közepén az Iparművészeti Múzeummal, milyen tündöklő volt ez a város. A múzeumot Renáta és Ricsi készítették. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 21.

         Hundertwasser nem volt egy kellemes ember, igazán bonyolultan borzalmas inkább, házsártos, nem marketingorientált. Mit lehet tenni? Vagy, hogy kell-e tenni valamit egyáltalán? Azt mondta, hogy az egyenes vonalakat az Úristen, más szóval a Jóisten nem támogatja, és ablakjogokban gondolkodott, hogy mindenki saját képére alakíthassa a városi házak homlokzatát az ablakok körül, ameddig a karja kiér. Tegnap a hóember-városnegyed lakosságát mutattuk be, ma a lakóházaik következnek, melyek mind Hundertwasser parafrázisok.

Készítette: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 20.
 
       A téli szezonban a városi utcák szürkék, és nyilván engem senki nem kérdezett, de mégis, erre a színtelenségre válaszul épült föl tavaly decemberben egy teljes hóember-városnegyed. A főtéren áll a forrócsokiárus-hóember standja, körülötte különböző fiúhóemberek, lányhóemberek és gyerekhóemberek kerülnek egymással viszonyba, középen egy befagyott Hundertwasser szökőkút látható. A mézeskalács makettet Barbi tervezte, ő készítette el a teret, a színezés is az ő munkája, csak a hóemberviccek az enyémek. Ma ezeket mutatjuk meg, holnap pedig sablonokkal együtt a teljes városnegyedet. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 19.

         A mai programhoz intéztük a bevásárlást, és ahogy toltuk a kocsit a gondolák között, úgy haladt el mellettünk a darabolt kacsa, a nyúzott nyuszi és a fagyasztott bébi pulyka. A Walt Disneynél durva leépítések lehettek a közelmúltban. Eredetileg egy nyulas recept következett volna ma, de elrontottam. Helyette tessék parancsolni: az elolvadthóember-kekszek.