Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 27.
Ez a blog háromszázadik napja (többé kevésbé). Minden rendben, ettől nagyon boldog vagyok, és csak reménykedni tudok abban, hogy ez normális.
Merj alkotni!
Kétszázkilencvenkilencedik nap: Pillecukorszívek
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 26.
Megvédek valamit holnap a porcelánművészetről és a középkor kézműves hagyományait szocialisztikus eszmékkel ötvöző preraffaelita iparszemléletéről. (Micsoda?) Egy egyetemen, persze. Marha ideges vagyok, mint ilyenkor általában, és így kellene írnom valami habosat ide, de nem nagyon megy, egy pillecukrosat tudok momentán biztosítani, az megfelel esetleg?
Kétszázkilencvennyolcadik nap: Csipeszpárok
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 25.
A csipeszpárok szépek, egymáshoz simulva lejtenek a holdfényben, folyton csókolóznak és nem jár más a fejükben, csak a szerelem. A csipeszpárok nyilván nem államvizsgáznak hétfőn. Van egy nő. Olvasnia kellene még ma, de nem fog, valahogy ez az érzésem támadt vele kapcsolatosan. Ehelyett lesifotókat készít titkokról, lekapja, amint Leia hercegnő Han Solot (?) öleli át először életében, és hogy Marilyn Monroe beleszeret Arthur Millerbe éppen - vagy John Fitzgerald Kennedybe, ezt ebből a távolságból nem lehet jól kivenni.
Kétszázkilencvenhetedik nap: Az Eiffel-torony
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 24.
A mai üdvözlőkártya dísze a Don Juan francia nyelvű szövegkönyvéből kivágott Eiffel-torony. Nem engedélyezték, hogy megússzam ezt a napot egy idétlen, többszörösen összetett mondattal, amelyben valamit le akartam szögezni abból a nem sokból, ami egyáltalán leszögezhető: hogy Molière az Eiffel-toronnyal a valóságban nem is találkozhatott. De mondta Barbi, hogy csak nyugodtan töröljem vissza ezt a hülyeséget, mert itt most, a Valentin napi üdvözlőkártya apropóján, a kártya belsejébe várna tőlem, (belőlem), (általam), egy őszinte sort, és nem is igen hiszi, hogy felállhatok a székről, amíg azzal meg nem vagyok. Éjfél elmúlt negyvenegy perccel, mire a lapba bekerült egy szöveg: „Sokat gondolok magára, reggel, délben, este, éjszaka és a közbeeső időben, meg közvetlenül előtte és utána, és alatta is.” Ezt a mondatot Daniel Glattauertől fújtam meg, simán.
Kétszázkilencvenhatodik nap: Sokszíves kopogtató
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 23.
Kellene egy majdnem embermagasságú, századfordulós, aranyozott képkeret, gondoltam magamban. Erről eszembe jutott, hogy amikor Paula Mcfadden beleszeretett Elliot Garfieldba, akkor kezdte csak Elliot pénzét lakberendezésre költeni, egyszersmind élénken érdeklődni az iránt, hogy Garfieldnak hány hétig kell dogoznia ahhoz még, hogy egy karosszéket meg tudjanak venni? Garfield úgy saccolta, hogy egy karfátlan akár már egy év múlva is az övék lehet. Hogy egy ilyen képkerethez, amit én elképzeltem, vajon mennyi időt kell munkában tölteni, ezen tűnődtem, és arra jutottam, hogy egy kisebbre a Hofburgból, harminc éven belül szert tehetnék, talán. Viszont találtunk két egyszerűbbet egy néninél, aki tűzifának akarta eladni őket, és meg is vettük tűzifának mind a kettőt, de végül képkeretként kezdtek működni nálunk, remélem, ebből nem lesz nagyobb baj. A mai sokszíves kopogtatót keretezi az egyik ezek közül.
Kétszázkilencvenötödik nap: A gyertyatartó és a vörös bross
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2014. január 22.
A Tiffanynál, ahol, vagy inkább csak, ami előtt állva Párizsban reggelizni is lehet, árulnak brossokat, melyek a szecesszió jellegzetes stílusjegyeit viselik és annyiba kerülnek, mint a Budai Várnegyed. Ma érkezett hozzánk egy ezekre nagyon hasonlító vörös-fekete bross - mondom ezt megilletődve. Barbi, aki visszatért közénk (titkon mindenki reménykedett abban, hogy ez előbb vagy utóbb, de inkább, hogy előbb megtörténik) pedig készített egy igazán gyönyörű gyertyatartót. Én a brosst a gyertyatartóval együtt lefényképeztem, hogy lehessen venni valami hasznomat.
Kétszázkilencvennegyedik nap: Szerelmi vallomás
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 21.
Ki szokták cenzúrázni innen a csúnya szavakat, ám most erre nem lesz mód, mert idézeteket fogok közölni az utcáról és idézni csak pontosan szabad. Van egy szokásom, ami kibírhatatlan, a járókelők beszélgetéseit lejegyzem, bármikor, bárhová. Elraktározok mondatokat. Ilyen például a „- Kelj föl te szemét, itt a kibontakozás!” vagy az, amelyiket ősszel a Várban gyűjtöttem, amikor két férfi baktatott mögöttem, és az egyik átéléssel, majdnem indulatosan állapította meg, hogy „Peter Zovironnak karaktert seggbelövő sztakkátói vannak.” Erre egyébként a másik csak hümmögött, hogy igaz, milyen igaz. Ma majdnem ugyanott egy mondat hagyta el valakinek az ajkait, melyről őszintén szólva, nem gondoltam, hogy beleszületik ebbe a világba valaha, és gyorsan le is jegyeztem a tenyeremre, sőt, földíszítettem, hogy meglegyen nekünk, örökre, de legalábbis, míg az internet dugója a falból ki nem húzódik.
Szia
Judit
Fotó: Keresztesi Barbara
Bővebben: Kétszázkilencvennegyedik nap: Szerelmi vallomásKétszázkilencvenharmadik nap: V mint Valentin
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 20.
A húgommal beszélgettünk erről a kopogtatóról, hogy hogyan lenne megkapó, csinos, (snájdig), én mondtam, hogy szeretném, ha egyszerű, gyöngyházfényű volna és szép, mint Elise Kreuzberger huszonhárom évesen. Ha kérhetem, legyen rajta egy V betű a bal oldalon, azon pedig fehér glitter. Barbi kérdezte, hogy kinek, minek a rövidítése ez a vé, vendetta vagy véradás, Valéria vagy micsoda? És ki az a Valéria egyáltalán? Én pedig rápillantottam, hogy azután összenevessünk ezen a viccen, és ekkor megértettem, hogy ő a kérdést komolyan gondolta. A vé az Valentin te gyagya – feleltem barátságosan. Igen? - nézett vissza érdeklődően. - És ki neked ez a Valentin, ha szabad megtudnom?
Kétszázkilencvenkettedik nap: Kókuszszívek csészében
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 19.
Polgári naplókat kerestem valahonnan az ezernyolcszázas évekből, hogy lássam, milyen lehetett, amikor annak idején írtak őszintén arról, hogy mi nem történt velük egy eseménytelen vasárnapon a hetediken, de nem találtam semmit. Nem keresek elég jól. (Hogy jön ez ide?) Az egész műveletet a romantika utáni vágyakozás mozgatta, hogy hátha lenne az enyémnél jobb története a múltban bárkinek ehhez a csészényi masnis kókuszszívhez. Nem lett, így a kompozícióról kénytelen vagyok én beszélni, a magam nyelvén: alkatrészeit a tolóajtós szekrényben találtam és az ezekből összeszerelt díszt megkedveltem olyannak, amilyen.
Kétszázkilencvenegyedik nap: A piros lencse
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 18.
Egy könyvet tartottam a kezemben, azon próbálgattam a vörös lencsén átáramló fényt szívalakba rendezni. A szöveg nem volt témához illő és puhakötésű sem, amit pedig ez a projekt megkövetel. Ebben a lakásban vannak még könyvek, és én, mint egy imafalnál ringtam előttük, egy szerelmi történetet kerestem, egyetlen darabot, nem igaz, hogy nem találok valamit, gondoltam percekkel később kelletlenül. Ipso facto azt is kénytelen voltam nyugtázni ugyanitt, hogy ebben a könyvtárban a királydrámák a többiek viszonylatában még optimista munkáknak számítanak és - kérdeztem, de a válaszra nem tartottam azért igényt - komolyan, mi a nyavalya bajom van nekem? Végül a fényszívet egy Buzzati műbe vetítettem. Aki nem ismerné az Egy szerelem történetét, annak mondom, hogy a romantikát, mint célt vele nem értük el, de ebből a kínálatból így kerültünk legeslegközelebb a feladat megoldásához.
Kétszázkilencvenedik nap: A szíveket vetítő lampion
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 17.
Van egy nő. (Szeret.) Mindenféle szívecskés dolgokat szerel össze. Ezt a lampiont ő találta ki. Vele egy időben vagy térben lehetett más is, aki ugyanígy, ugyanezt kigondolta, a nő ezt nem vitatta, a Bolyai-Lobacsevszkij eset után már szinte semmin sem csodálkozott. Elég az hozzá, hogy ez egy érdekes rendszer, az üvegre ragasztott celofánszíveket a gyertyafény egy pauszra vetíti ki.
Kétszáznyolcvankilencedik nap: Szívszörnycsipesz
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 16.
Korábban elfelejtettem mondani, hogy azért vagyunk rám fanyalodva, mert Barbi egy közteret helyez üzembe, ennél többet nem mondhatok egyelőre. A show ezért az én alkotásaimmal megy tovább, és elhatároztam, hogy intuíciókra fogok hagyatkozni ebben az ínséges időszakban, mert kézügyességre hiába is próbálnék. Ma találtam két facsipeszt a fiókban. Ezekbe én egy-egy szívszörnyeteget láttam bele, Freud biztosan tapsikolna örömében. Amikor készen lettek, mindenféle üzeneteket adtam a szájukba, volt közöttük Jane Austentól barátságosabb és máshonnan pesszimistább is, különböző szívélményekhez igazodva.
Kétszáznyolcvannyolcadik nap: Merre halad egy afrikai hal?
Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 15.
Nem aludtam egy éve, nem szó szerint nyilván, de a hajnal háromtól reggel hétig tartó nem is tudom, micsodát nem akarom alvásnak hívni. Ki szeretnék venni egy estét ma tíztől, és ezért egy rövid, gyufás számot választottam ide, mert az igaz, hogy egy szalmaszálat sem tettem keresztbe ma, de legalább annyit elmondhatok, hogy három gyufaszálat viszont igen. Bemutatom a feladványt, arra az esetre, ha valaki ráér megfejteni, mert nem tud aludni hajnal háromig: tessék szíves lenni átmozgatni három gyufát valahová úgy, hogy a hal úszásiránya megváltozzon.
További cikkek...
- Kétszáznyolcvanhetedik nap: Chateau Baby
- Kétszáznyolcvanhatodik nap: Stresszlabdák lufiból
- Kétszáznyolcvanötödik nap: Egy meseváros díszletei
- Kétszáznyolcvannegyedik nap: Pingvinek 2.
- Kétszáznyolcvanharmadik nap: Fogadom, hogy mielőtt ennek az évnek vége…
- Kétszáznyolcvankettedik nap: Szóval, a pingvin
- Kétszáznyolcvanegyedik nap: Szívecskés asztaldísz