Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 2.

         Amikor ma jól megnéztem ezt a csúcsdíszes, karácsonyfaformára hajtogatott asztalkendőt, arra gondoltam, hogy (a) az ötlet elragadó, (b) egyben hihetetlenül egyszerű, (c) soha nem tudnék ilyesmit önállóan kitalálni. A projekt két részből áll – fej, tor, potroh – a fenyőből és a masniból. A fenyőhöz négyzet alakú asztalkendőre lesz szükség, a masni elkészítéséhez pedig egy villára.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 1.

         A kultúra az ő bölcsességében úgy intézkedett, hogy először esszük az előételt, azután a főételt, majd csak utólag a desszertet. De az általában nálunk löncsölő illetők nem kedvelik a kötöttségeket és mindig jobban tudnak mindent, olyanok, mintha a hétfejű sárkány lennének, haha, haha, vihorásznak fejüket billegetve, tudom-e garantálni, kérdezik, hogy nem jön egy kisebb- horribile dictu nagyobb apokalipszis, miközben kanalazzák itt a levest? Mert ha nincsenek biztosítékaim, és most jól fontoljam meg, mit beszélek, tehát, ha csak egy leheletnyi esély is mutatkozik az ebéd vége előtt eljövő világvégére, akkor ők, bizony-bizony előre kérnék a desszertet. A szaloncukros adventi naptárokat is így fúrják meg általában: pesszimizmusból zabálják ki a december 15-16-17-18-at egyben, mert előre egyszerűen nem lehet látni, mondják, hogy marad-e itt egyáltalán négy nap múlva bármi is az Univerzumból meg mindenből.
          Erre evolúciós válasz részemről az activity adventi naptár, mely egy nap – egy feladat rendszerben működik karácsony estéig. A kis hengerekben elrejtett üzenetek között nincsenek olyanok (sajnos), hogy „cseréltesd le a nyári gumikat a kocsimon”, de Dr. Freudtól kölcsönvettem azért ezt-azt, például, hogy „definiáld az érzéseidet” vagy „beszélj anyádról”. Persze, ha jobban meggondolom, ezzel nem vagyok kintebb a vízből, mert a feladatok végrehajtója e feladatok elolvasásakor úgyis azt csinálja majd, mint mindenki, aki komplex problémákkal szembesül hirtelen: átsétál a szoros párhuzamban üzemelő szaloncukros adventi naptárhoz, és december 19-től 24-ig bezárólag betömi szájába az egész hetet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 30.

         Ismerek egy amerikai nőt, az a típus, aki Angliát legfeljebb előkertnek tudná elképzelni a birtokon. Ez a nő egy külön teremben tárolja az éves házdekorációját. Én nem hinném, hogy mértéktartónak számítanék ilyen értelemben, de az én éves házdekorációmat csak egy gardróbszekrény meg egy közös és osztatlan pincerekesz őrzi. Az állomány évek alatt nőtt ekkorára, én pedig éppen új tételekről ábrándoztam, amikor a húgom odatette elém a meglévő holmikat és azt mondta, hogy szerinte zsírmajom vagyok, ha ebből nem tudom kihozni ezt a téli szezont. 
Nekem két múzsám van összesen: az intuíció meg a határidő, így amikor késésben ültem a helyemen, egyszer csak a semmiből eszembe jutott, hogy még tavaly nyárról van valahol egy türkizkék váza, aminek a talpát, ha beglittereznénk, az jól mutatna ezekkel az ezüstgömbökkel, és tetszik látni, milyen igazam lett.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29.

         A szerző a nyári mikulás ellentételezéseként jégkrémet szervírozott ezen a késő őszi reggelen. A fagyasztott ananászhoz enyhén csípős gyömbért és kókusztejet kevert, ezáltal az események kaptak még valahogy egy vajszín árnyalatot.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29.

         Ma este csöngettek. A postás volt az, ott állt és éppen abban a pillanatban lett boldogtalan, hogy kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátott, zokogni kezdett, szörcsögött, picsogott, hullott a könnye, és mert szégyenében vissza akarta tartani, vékony éneklő nyekergés is jött belőle, nem volt egy profi bőgésben, úgy vettem észre. Nőügy, világos. Kérne-e esetleg egy pohár vizet vagy egy vajas kenyeret vagy mit tudom én, ami megnyugtatná? – kérdeztem. Egy pohár víz jólesne neki, azt mondta, úgyhogy behívtam, és amikor már lecsillapodott kissé, észrevette ezt a terítéket az asztalon, meg körülötte a nagy lámpákat, ernyőket, kamerát. Mit tetszik itt csinálni? – tudakolta. Mondtam, hogy én most ezt a terítéket fényképezem éppen, különös figyelemmel ott, arra a szalvétagyűrűre. Aha – mondta – és a szalvétagyűrűről meg az egész felesleges felhajtásról, érdeklődés hiányában, nem is esett több szó. A beszélgetés a nőügyre terelődött, de annak részleteit meg itt nem tárgyalhatom ki, legnagyobb sajnálatomra.
Így csak a fényképeket tudom megmutatni, de a postás egyiken sem szerepel.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 27.

        Guberáltam a Vaterán egy kristályvázát és egy fakkos kristálykínálót. Ezek így, külön-külön, objektíve nem egy leányálom, nem őrületesen szépek, és nem is nagyon merészek, elmennek, de kicsit szocialista realisták, különösen az egyik, meg a másik. Az alkotó véletlenül helyezte őket egymásra, hogy ha már itt vannak, legalább nézzenek ki úgy, mint az egyik UFO a Sötét zsarukból. Amikor az illető ilyen módon kijátszotta magát, az jutott eszébe, hogy karácsonyfaizzókat töm a vázába, a kínálóba pedig aranyra festett diókat szór. Így egy tündöklő asztaldíszt kapott, mely egyben a legjobban sikerült darab a karácsonyi szériában.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 26.

         Ha /amikor/ az ember tengernyi csillagánizsra tesz szert egy felelőtlen novemberi pillanatban, az megszabja az idei karácsony díszeinek alapanyagát. A virágkötőtől vásárolt csillagánizs olyasmi, mint a sárga hó az indiánsátor mögött: nem szabad belőle enni. De, hogy akkor mi legyen vele? A húgom kitalált egy technikát, nem akarom túlmagyarázni: teleragasztotta a kopogtatót fűszerrel és becsillámporozta, ettől jó szagú lett és csillogó. Majd egy kis, festett gipszszobrot helyezett a közepébe, attól pedig fessé változott.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25.

         Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak - mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 24.

         Tíz éve körülbelül bezárt egy lemezbolt, és a tulajdonos nyakán maradt az áru, ami még a régi vágású vinyl vagy milyen lemez, nem akarnék ebben az anyagismereti kérdésbe jobban elmerülni. Mindenesetre ebből a készletből kaptunk ajándékba tizenkét darabot akkoriban, és valószínűtlennek, Benny Hilles fordulatnak tűnhet, de Soltész Rezső lemezek voltak mind, még azt sem állítanám, hogy különböző albumok, hanem Soltész Rezső, nyolcvanas évekből való egyazon hanglemezéből egy tucat. Felhasználása sokoldalú egy ilyen ajándéknak, be lehet olvasztani belőle tizenegyet, vagy szelektíven gyűjteni, vagy ki lehet hajítani az egészet az ablakon. Vagy, egy évtized múlva, egy ilyen blog egyik projektjeként, speciális festékkel akantuszleveleket lehet rá festeni, majd sütőben kisütni és rosszabb esetben ettől úgy néz majd ki, mintha valamilyen betegség megtámadta volna, de néhány sikerült darab igazán reneszánsz lesz, és tányéralátétként szolgál majd az idők végezetéig.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 23.

         Talán már említettem, hogy az intézetben a barbarizmustól való eltávolodás a szakterületem, és hogy nem kezeltként vagyok regisztrálva abban az intézetben, ez mondjuk fontos. A munka lényeges részét teszi ki az asztali tárgyak értelmezése, ezt így, ebben a formában most egyszerűen csak fogadjuk el. Amikor különböző személyeket – itthon – arról faggattam rutinszerűen, hogy egy pillantást vetve erre a kis angyalkás szettre, mi jut rögtön eszükbe, egyesekben az a kérdés merült fel azonnal, hogy hova cipeli az angyalka a hátán azt a karikát vajon? Mások ehhez képest arra voltak kíváncsiak, hogy mi oka volt bárkinek rádrótoznia egy kerékre, kvázi kerékbe törni ezt a derék angyalkát, azt mondaná már meg nekik valaki? A tréfás, melankolikus, (tahó) barátok között ült itt egy angol fiú is, ő azt mondta, hogy milyen szép angyalkás szalvétagyűrű ez, olyan, mintha cukorból volna. Egyébként az angol mindig hoz virágot, ilyesmire lehet egy világbirodalmat alapozni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 22.

         Nyáron fényben úszott itt minden, de most a fotózáshoz nem elég világos a konyha, az a baj.  Annyi fény sincs bent, mint Szüszü szárkány szeggében, ahogyan a pösze Zala professzor szokta mondani. Akárhogy is, valami kis nappali világosságot kell szereznem, mert ezek a téli terítékek megérdemelnék, hogy szépnek látsszanak a képeken. Barbi ma a csészébe hajtogatott asztalkendővel tejszínhab illúzióját szerette volna kelteni és ez sikerült is azt hiszem.