Merj alkotni!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 15.

         Ez az idei egy viszonylag nehéz év volt. Striker Sándor még régebben lefordított egy Gallagher történetet, amelyikben az Ardennekben áll pár amerikai katona, szemben több ezer némettel, és két hadművelet között van körülbelül öt perc pihenőjük. Ezt a könyvet kétszer is el kellett olvasnom ebben az évben, hogy egyáltalán képes legyek összeszedni magam, mert csak jöttek a csehszlovákok, különböző irányokból, szezonhoz passzoló színárnyalatokban, és mi meg, ha nem is tetű lassan, de mondjuk akkurátusan tudtunk csak haladni előre, öt perc szünetekkel.
         A Mézeskalácsvárosnak így nem sok esélye maradt év végére, ilyen bénák vagyunk, mit lehet tenni? Azonban újabban gyakran történik velünk valami rendkívüli, és pénteken az történt például, hogy olyan események következtében, melyeket valószínűtlenségük okán itt le sem közlök, becserélték nekünk a tavalyi külső, sátras, nagyon hideg, nagyon mostoha Mézeskalácsváros-helyszínünket egy kétszáz négyzetméteres, lenyűgözően szép fűtöttre, amely egyébként a IX. kerületi Bálna gyomrában található, csak azért, hogy az ég szerelmére induljunk neki ennek a programnak, hát ne kelljen már könyörögni. Ezért idén úgy fejlődött ez a közösségi produkció, egyszersmind az egyik legjelentősebb társasági esemény Wagner ünnepi játékai óta, hogy bevonult ebbe az új, szépséges művészeti csarnokba. És hogy Jónás is ott van mellettünk a cet gyomrában, nos, ezt a tréfát egyszerűen nem lehet megunni.
        Ez lesz a negyedik fehérvászon játékunk. A negyedik budapesti Mézeskalácsváros ugyanúgy épül, mint a harmadik, vagy második vagy, persze első: a játékosok otthon, olyan házat készítenek, amilyen nekik tetszik, és az összeépítés napján elhozzák a helyszínre. Dunára, Budára, Gellérthegyre, összes hidakra néző mézeskalácsház-telkeket, erre a linkre kattintva foglalhat minden résztvevő.
         Amikor ez a mai projekt bekerült a „merj alkotni” ütemtervbe, még egyikünk sem sejtette, hogy éppen ma, ezen a blogon a Mézeskalácsvárosról is hírt adunk. Így csak a véletlen műve, hogy Barbi most mini, teáscsészére illeszthető mézeskalácsházakat készített.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 14.

         Szeretném, ha mindannyian megértenénk a forralt bor lényegét, hogy az nem egy porból lesz, porrá lesz dolog. A forralt borhoz finom száraz bor szükséges, de ennél azért nem szigorúbbak a megkötések; hogy mi a finom, azt mindenki saját hatáskörben döntheti el. Lényeges, hogy ne úgy vegyen alapanyagot az ember, hogy a fűszer majd úgyis felhúzza a forralt bor ízét, mert a fűszer nem húz fel semmit sehová, ezzel azért nem árt tisztában lenni. Az alább közzétett receptből adódó kreditet nem akarom én elvinni, legszívesebben megmondanám, hogy kitől kaptam, mert őszintén, ez a legfinomabb forralt bor, amit valaha ittam, s ezt egyértelműen neki köszönhetjük, de hát, csak nem írhatom ide ki kérdezés nélkül Gellért Kati nevét, nem igaz?
         A receptben van szegfűszeg, feketebors, szegfűbors, borókabogyó, a fehér változat almával készül, a vörös hámozott naranccsal, igazán, ha lesz egy kis ideje bárkinek, próbálja ki, vagy jöjjön el az idei Mézeskalácsvárosba és ott kóstolja meg. Ja. Hát mér’ kell mindent harapófogóval kihúzni belőlem: nem túl jó kezdés és kalandos (rohadt nehéz) középjáték után úgy tűnik, a végjátékra sikerült összeszedni magunkat: idén is lesz Mézeskalácsváros – úgy értem nagy, színes, szagos, kivilágított – Budapesten. Holnap jönnek a részletek.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 13.

         Glitter mindenütt. Mindenki csillog-villog ebben a lakásban. Ragyogsz drágám, köszönöm drágám, nem úgy drágám, az arcodon szétkenődött vagy egy kanálnyi aranypor, úgy drágám. Ami aranypor valahogy lemaradt az arcomról, azzal ezeket a szalvétagyűrűket díszítettük ki. A darabok a tegnapi fekete-fehér-almazöld-arany összeállításhoz készültek.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 12.

         Egy George nevű férfival sakkoztam Angliában, de a játékban szinte fölöslegesen voltam jelen, mert George tízből hétszer megvert, háromszor meg ő nyert, egyedül az volt jó bennem, azt mondta, hogy valahogy úgy egy halvány gyöngyházfényt kapott tőlem az esemény. Az igaz, hogy máig nem tudok szépen bevinni egy bástya d8, vezér h8, mattot, viszont arra, hogy egy sakktáblát asztalközéppé alakítsak, persze van eszem. Egy táncdalénekes hét lemezéből lett itt kettő gyorsan feláldozva, az egyiket kehelyformára sütötte Barbi, a másikat pedig eredeti állapotában használta el. Fekete-fehér sakkmintát festett rájuk, ami almazölddel és arannyal kiegészítve igazán gyönyörű összeállítást adott. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 11.

         A karácsonyi készülődés ívét meg szeretném törni azzal a hírrel, hogy a húgom tegnap (Unicum laude) végzett az egyetemen. Ezt azzal ünnepeltük, hogy megittuk vagy elszívtuk, ami a közelünkbe került. Azután átéléssel ordibáltuk a hatdiplomás közgazdász vagyok / bármit mondtok, én mindent tudok satöbbi dalt, és úgy, hogy egyébként tele volt a levegő wifivel, egy nagyon-nagyon régi döntéstechnika: a kútfőből, tárgyismeret nélkül folytatott vita használatával próbáltunk megegyezni abban, hogy ez a zenekar ez most a Presszó, Bisztró, Galapagos, vagy az Étterem, Dáridó, Márió vagy a Presszó Tangó Libidó? De végül az egyik doktor mondta, hogy mahhaságokat beszél itt mindenki, meht ők az Intim Tohna Illegál vagy micsoda. A partihoz járt még egy talársapkabonbon is, persze fejenként.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 10.
         Fehér pillecukorra lett volna szükségem ehhez a forrócsokoládé recepthez, és a beszerzésért felelős személy, aki az én férjem, azt állította, hogy nincs fehér pillecukor a fővárosban. Ezért hozott színezettet, ami egészséges, mert cékla és sáfrány adja meg neki ezt a halovány árnyalatot. Én pedig tudván tudva, hogy ez a zöldségtartalom nem javít a helyzeten, s ettől szenvedve, felmutattam a színes pillecukor zacskóját, hogy ez, drágám, ez itt, nem jó, mint láthatod, ez a helytelen változat, nem hófehér vagy felhőfehér vagyis az ébenfekete szöges ellentéte, amiben pedig megegyeztünk, hanem: sárga. S tekintve, hogy nekem itt egy feldarabolt hóember illúzióját kell keltenem, kinek testrészei vidáman lebegnek a forrócsoki tükrén, s az ablak alatt szedett sárga hóból az ötlet nem működik tökéletesen, megnehezíted a dolgomat. Ő pedig felelte, hogy fehér pillecukor akkor sincs, ami pedig a van szöges ellentéte, ennél azért ez a helyzet nem bonyolultabb.

A színes pillecukor ellenére a hóemberleves koncept remélem, jól érthető. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 9.

         Kis muffinokhoz nem volt olyan sütőformám, ami kordában tartotta volna a tésztát, így ilyen ügyefogyottak lettek. Babapiskóta ízűek, aminek örülünk, de nem emlegetjük erősségként.  Viszont Barbi átalakította a sütiket, és én valahol úgy hallottam, hogy ami olyan szögben áll, mint az Északi-sark, olyan mozdulatlan, mint az Északi-sark és úgy néz ki, mint az Északi-sark, az az Északi-sark. Szóval ezek itt mind az Északi-sark.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 8.

         Amikor a Föld sorsa az én fejemben még az én kezemben volt, és a jövő azon múlott, hogy visszakerül-e egy műanyagkupak az örök szelektív körforgásba, az hajlamosított arra engem, hogy újjáépítsem a háztartási szemetet, úgy a madárhullát, mint az összezsírozott pizzás dobozt. Amikor pedig készen lett az újrahasznosított csoda, – tengeralattjáró-csapóajtó avagy félbehajtott almásderes – csak valaki a legbátrabbak közül merte megtenni, amit meg kellett tennie, tehát, hogy nézte egy darabig a műveket, azután az alkotót, hogy vajon az alkotó az viccel most, vagy komolyan gondolja ezt, és akkor, csakis akkor jegyezte meg, hogy ez itt, amit lát az teljesítménynek kevés, szemétnek meg már túl sok; és két szék közt a pad alatt lenni az egy nagyon érdekes életcél – nevezhetjük ambíciónak is, melyről azonban nem árt tudnunk, hogy jelen intézmény falai között nem tűrt, tiltott és soha nem is lesz támogatott.
         Ez az én zöld korszakom azután elfelejtődött. Az egészet szerettem volna békén hagyni, nem akarva megzavarni az időt, amely, akár egy jó, régi premodern regényben vagy egy valóságos naplóban: szerencsére múlik.
         Ma a kis cserepek miatt jutott eszembe minden újra. A kis cserepekről kellemetlen modorban elsősorban azt akartam megtudni, hogy mivel jobbak befestve, mint nem befestve? Más szóval, mire valók, mert ha ezek csak úgy, egyszerűen kicsi cserepek színesben, céltalanul, akkor kikérem ezt magamnak, és színre, mintára, igen, jól hallottad – mondtam felindultan – mintára tekintet nélkül utálom őket. Abban azért lehet bízni, szinte vallásosan, hogy ha olykor, puszta temperamentum-problémákból adódóan egy ribanc is vagyok, a kezem azért jár közben, és így, poharakból meg fényes gömbökből döntögettem össze az új szerzeteknek posztamenseket, beléjük pedig sütöttem minimuffinokat, és ezekből a színes cserepekből így lett az egyik leghelyesebb süteménystand a süteménykínálók szövevényes történetében.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 7.

         Az illető, aki hatalmon van ezen a blogon, s kinek munkaköre, hogy legyen itt egy történet, projekt, egy beefsteak a lá Rossini vagy valami, talált ma hajnalban egy grapefruitot. Úgy gondolta, hogy az lenne a leghelyesebb, ha meggrillezné reggelire, meg is grillezte. Mielőtt sütőbe tette volna, fahéjas cukorral szórta meg, sok-sok, sokkal több fahéjas cukor szükséges rá, mint elsőre hitte. A fahéjas cukorral túl kell menni minden határon és akkor lesz jó ez a grillezett grapefruit.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 6.

         Nagy része elkészült ennek a pohárkrémnek csütörtökön, de a habot elrontottam (vagy elvesztettem), és nem maradt elég fény a fotózáshoz sem, így tegnap a desszert ígérete volt desszertre, ma pedig, maga a desszert. Persze, ha normálisan él az ember és nem fényképez le mindent, mielőtt beleharap, akkor ez egy könnyű, harminc percen belül felépülő édesség. Nem hiszem, hogy ez a legjobb dolog, ami egy citrommal történhet; a látvány megkapó, a krém kifogástalan, de a rétegek összhangja nem tökéletes. Ám a top húsz citromos süteményben így is benne van, és egy macaront azért simán megver.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 5.

         Ha valaki egyelőre nem kezdett el visszaszámolni karácsonyig, de igénye az volna (vóna) rá, akkor kaphat egy második esélyt, mindenki megérdemel egy második esélyt. Sőt, Charlie Sheen szerint mindenki megérdemel egy huszonnegyedik esélyt is. Ez az adventi naptár tizenkét napos mindössze, csak a jövő héten indul. Ma összetevőinek: a kis, függő, fénylő, Mikulásváró csizmáknak van kétségtelen aktualitása.