Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 13.
A tanulóvezetői életszakaszban szakszerűen, szépen ívelő algoritmus szerint zúztam le a fényezést a családi autókról a garázsajtó félfáján, de közúton soha nem okoztam balesetet, és eddig csak onnan voltak elképzeléseim arról, mi zajlik ilyen helyzetekben, hogy egyszer egy nő hátulról belém jött, azután azonnal kiugrott a kocsiból, előrerohant, jajveszékelt és felindultságában legszívesebben lekevert volna nekem egyet, azt mondta. Ezért gondoltam, hogy amikor kéthete nekikoccantunk egy porcelánkereskedés teherautójának (elefántcsonttorony a porcelánboltnak), a sofőr, ugrás és kiabálás után kétszer akkorát akar majd lekeverni, mint múltkor az a nő, mert most mégis az én autóm okozta a bajt. Azonban a világban lehet valamiféle egyensúly, mert a fickó csak félreállt, azután szinte megkönnyebbülve állapította meg, hogy ilyesmi mindenkivel előfordul. Nyilván segítette ebben, hogy az ő autója nem sérült meg, az enyémen is csak apró karcolások keletkeztek, de az öröm fő forrása mégis inkább az ő épen maradt kocsija lehetett.
A képen látható, hogy a Peugeot lábadozik, sérülései hamarosan begyógyulnak. A ragtapasz segíti ebben, gondolom.
(Utóirat: Külön megértek, hogy írjam ide: nem én vezettem.)
Hozzávalók:
öntapadós fólia,
minta,
szivacsdarab,
vágólap, szike,
egy kissé megkarcolt autó.
A mintát rányomtatom a fólia papírral védett oldalára. Egy szikével kivágom. A színére ráragasztom a szivacsot, és befedem egy fóliadarabbal. Lehúzom a védőpapírt és beragasztom vele a karcolást.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Barbara
Kettőszáz nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Százhatvannegyedik nap: A kugli
Százhatvanharmadik nap: Kardamomos szőlőzselé
Százhatvankettedik nap: Karamellkrém
>>> Következő nap
A Merj Alkotni! 365+ projektben született összes poszt, egy lapon.