Írta: Keresztesi Barbara - 2013. április 1. - Merj Alkotni! 365+ rovat
Az új lakás miatt került szóba a lakberendezés, és azon belül is a kérdés, hogy milyen környezetben érezném jól magam, mert akkor olyanra kellene alakítani a lakrészemet. Ágy, asztal, nagy ablak, forrasztópáka, csillagcsavarhúzó legyen a közelben az volna a lényeg. De kértem gondolkodási időt, s ezért később tudtam válaszolni értelmesen is: az én lakberendezési stílusom olyan, mint amilyet az IKEA-ban lehet látni, csak nem a szépen, szobáknak beállított, színes, szőnyeges emeleti részlegen, hanem a lenti, beszámozott, kategorizált, targoncázható raktárszekció területén.
Nekem az a természetem, hogy nyersanyagkészletet halmozok fel. Mindent kimosok, elteszek, nem lehet lépni a szobámban a bakelitlemeztől, lapra hajtott üres müzlis doboztól, színes textildaraboktól és a ládákban álló festéktől. Ez betegesnek tűnhet, de amikor ki kell gondolnom egy új projektet, nagyon sokat segít, egyszersmind időt takarít meg, hogy van mire alapozni. Van kék anyagod? Van. Van égett gyufád? Van. Van rafiadarabod, laminált padlócsíkod, műfüved, imbuszkulcsod, festett tapétád, 17. századi kancsófüled, 20 grammos papírhengered? Van.
Amikor ezeket a sorokat írom, éppen hajnali négy óra van. Három napja költöztünk át a nagyobb lakásba, még itt tornyosulnak mellettem a ruhák, könyvek, nyersanyaggal teli dobozok és arra várnak, hogy megtaláljam a helyüket a plafontól-padlóig, faltól-falig érő, a kianalizált lakberendezési ízlésemmel konform gardróbszekrényben. Lehetséges, hogy a korai/késői óra hatása, de úgy érzem, hogy ez a káosz minden szempontból valami jobb új kezdete. Múlt héten még a másik lakásban, úgynevezett hunglisht beszéltünk, amikor kimerültek vagyunk félig angolul, félig magyarul folyik a társalgás, mondtam, hogy pretty much stuck vagyok, ami valami olyasmit jelent, hogy úgy érzem, megrekedtem. Az elköteleződés az nekem nem megy jól, viszont megoldást jelentene, meg kellene próbálnom. Mi lenne, ha minden nap publikálnék valamit, ami én vagyok, teszem azt egy éven keresztül, az esetleg középtávon kirajzolna engem. Hogy mi a 365 napos projekt témája, az adta magát, elég volt a szeméttárra nézni. Mi legyen - röhögtünk össze - fogyinapló? Ja, vagy legyen politikai testbeszéd-analízis. De mi a picsát csináljak a forrasztópákával addig? A merj alkotni felhívás nyilván nekem szólt elsősorban, de eddig nem vettem észre, most meg nem lehet nem észrevenni. Mától egy éven át naponta (insane) fotózok, festek, ragasztok, mintákat és színeket kombinálok össze a saját elképzelésem szerint, az én örömömre, és röviden közre adom itt a Napfény Poszton. Íme hát az első napom, április elseje. Kívánj nekem sok szerencsét és tarts velem a következő egy évben! A projektből egy nap telt el, 364 nap van hátra.
Papírhengere mindenkinek van otthon, (papírtörlő vagy toalettpapír közepéről), a rusztikus szalvétagyűrűk elkészítéséhez már csak az alábbiakra lesz szükség:
fehér akril festék és lakk (vízbázisú),
ecset,
éles sniccer vagy kisfűrész,
vonalzó,
ceruza,
csiszolópapír,
egy méter háncskötél,
ragasztópisztoly,
régi gyöngyös bross, esetleg szatén- vagy latexszalag,
olló,
tű és cérna. 
A papírhengeren körben bejelölöm a vágás vonalát. Én 3 cm vastag gyűrűket készítettem, de vághattok nyugodtan keskenyebb darabokat is. A jelölések mentén feldaraboltam a hengert. A gyűrűk peremét csiszolópapírral kerekítettem le. Csiszolás után egy nagy, tiszta és száraz ecsettel leporoltam a munkadarabokat, hogy a festéket és a ragasztót is könnyen fel lehessen vinni a felületükre. 
Csak a gyűrű peremét és belsejét festettem le akril festékkel. Annak érdekében, hogy a végeredmény tartósabb legyen, a festékre (ugyancsak a peremre és a belső területre) plusz lakkréteget vittem fel. A gyűrű külsejét nyersen hagytam, így a felület könnyebben ragasztható. A kötél rögzítéséhez ragasztópisztolyt használtam. Először a gyűrű peremére vittem fel a ragasztót, és ráillesztettem a kötelet, majd vártam amíg a ragasztó kihűlt és megkötött. Ez körülbelül fél percet vett igénybe. Ez után szorosan rátekertem a gyűrűre a kötelet úgy, hogy a szemközti peremig befedje a felületet, és végül ragasztópisztollyal rögzítettem a kötél másik végét is. A felesleges kötelet levágtam. 
A hánccsal borított szalvétagyűrűk egy jó színű asztalkendővel már önmagukban is jól mutatnak, de igazán különlegesek lesznek, ha kontrasztként valamilyen fényes díszt szerelünk rájuk. Én egy gyöngyös brosst és egy latex virágot varrtam erre a két darabra. A bross (Ici), készen volt, a latexcsíkot én tekertem laza rózsává. A rózsához koncentrikus tölcséreket tekertem a latexcsíkból úgy, hogy az anyag színe végig belül maradt. Egy-egy fordítás után érdemes a rózsa alját összeölteni, így nem csúszik majd szét. A latex széle nem bomlik, az anyagot nem szükséges körbeszegni. A kész rózsát a háncsra öltöttem. 
Az idei húsvéti asztalon is helyet kaptak a szalvétagyűrűim. A terítésben a csokoládébarna, és az indigókék dominál, kiegészítő színként friss sárgászöldet, narancssárgát, aranyat és szépiát használtunk.
Ha lemaradtál a legutóbbi terítésről >>> ide kattintva bepótolhatod.
Merj alkotni!
Holnap is jövök! Szia,
Barbi
Következik:
>>> Második nap: Barna a kékben, bevezetés a színelméletbe
>>> Harmadik nap: Banántrükk