Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. október 5.
Augusztusban fölolvastam egy szöveget ebéd után, azt, amelyiket egy nő, különösebb központozás nélkül egy szuszra mondott el még sokkal korábban. Nem olvasok föl ebédeken általában, sőt egyáltalán nem olvasok föl, ha jobban meggondolom, de most elővettem ezt az ezüst könyvet, a Vita Nuova-t, mert friss élmény volt az a részlet, amelyikben arról beszél a nő, hogy Vladimir kimegy a folyosóra, és aztán megint megjelenik az ablakban és meg van öregedve, csorba mosollyal fogja a horgászfelszerelést s így szól… „Mit tegyünk? Gyerünk horgászni… Én veszek magamnak egy papucsot amire anyácska két cicát hímez nekem…
Az uram felállt (meséli a nő) és azt mondta… Vladimirek akarja hallani a legszebb anekdotát Frau Pollak von Parneggről?... Szóval egy reggel Pollak úr nem jelent meg a reggelinél… és az ebédnél sem így aztán keresték az egész kastélyban és csak késő délután találták meg a hálószobájában ott feküdt holtan az ágya alatt… Frau Pollack von Parnegg összehívta a hálószobába az összes szobalányt felemelte az ágytakarót széles mozdulattal az ágy alatt fekvő halott férjére mutatott és az mondta a szobalányoknak… Hát így takaríttok ti kurvák! Ezt mondta Frau Pollak… de amikor Bécsbe bevonult Hitler akkor kiugrott az ablakon… Vladimirek az a papucs amit majd az anyukája vesz magának legyen szürke és piros meg fekete fonallal hímezze rá a cicákat…"
Szükségem volt egy olyan szabadnapra, amelyiken úgy teszek, mintha én írnék történetet, így lett ez a bejegyzés történet a történetben, ezzel utazom megúszásra. Az igaz azonban, hogy a felolvasás napján egy szép kelbimbós szendvicset ettünk, amelyet hívhatunk pizzának is, ha nagyon szeretnénk, akkor ez egy gyönyörű pizza, amelyen úgy keveredik a kissé kesernyés íz a savanyúval, az éppen csak fokhagymás babkrémé az enyhén mézes gránátalmáéval, hogy nyomot hagy az emlékezetben, nem tehet róla, napokon át vágyakozik utána az ember. Lesütöttem az alaptésztát, erre simítottam egy fehérbab-krémet, s csak ezután került föl a feltét, a sült kelbimbó, az édes kesu és a gránátalma magvak. A húsnélküli szendvicsek közül ennél még nekem nem ízlett jobban egy sem, de talán abszolút értékben is ez a legfinomabb szendvics, amit valaha megkóstoltam.
Hozzávalók:
A kenyérhez:
20 dkg liszt,
25g élesztő,
csipet só,
csipet cukor,
1 kanál olívaolaj.
A babkrémhez
300 ml fehérbab,
1 vöröshagyma,
1 babérlevél,
1 nagy gerezd fokhagyma,
3 kanál sótlan vaj,
só,
bors.
A feltéthez
450 g kelbimbó,
1 gránátalma,
1-2 marék kesudió,
olívaolaj,
só,
bors,
cukor,
gránátalmaecet (vagy 1 kávéskanál balzsamecet),
1 kávéskanál méz.
A fehérbabot megmosom, beleteszem egy kis fazékba, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje, és fölteszem főni. Amikor fölforrt, leveszem a tűzről és letakarom, így hagyom fél órán át. A fél óra elteltével leöntöm róla a vizet, leöblítem, és visszateszem a fazékba. Újra felöntöm vízzel, majd hozzáadok egy fej hagymát egészben és egy babérlevelet. Fölteszem a tűzhelyre és körülbelül 1-1,5 óra alatt puhára főzöm.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A kelbimbókat megtisztítom, kettévágom, egy nagy tálba dobom. Megöntözöm olívaolajjal, megsózom, megborsozom, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsiben elrendezem, és tíz percre a sütőbe teszem. Egyszer megforgatom, majd amikor a kelbimbók szép barnák lesznek, kiveszem őket a sütőből.
Az alaptészta receptje nagyon egyszerű, itt valóban nem szükséges felfuttatni az élesztőt és valóban nem szükséges a tésztát pihentetni. A lisztet egy nagy tálba szitálom, hozzáadok egy csipet sót és egy csipet cukrot, nagyon alaposan összemorzsolom az élesztővel. Beleteszek egy kanál olajat, majd annyi vízzel, amennyit felvesz, pizzatésztává dagasztom. Egy kis tepsit sütőpapírral kibélelek, belesimítom a tésztát, a tetejét megkenem olajjal, és tíz perc alatt megsütöm.
Amikor a bab megpuhult, leveszem a tűzről, leöntöm róla a vizet, kiveszem a hagymát és a babérlevelet. A babot megsózom, megborsozom, hozzáadom a három evőkanál vajat, belereszelem a fokhagymát, majd botmixerrel krémmé zúzom a hozzávalókat.
A krémet a megsült tésztára simítom, a tetején eloszlatom a kelbimbókat, és a tésztát visszateszem a sütőbe néhány percre, míg átmelegszik. Vigyázok, hogy ne égessem meg.
A gránátalmából kikaparom a magokat, meghintem gránátalma-ecettel és egy kis mézzel. A kesudiót egy serpenyőben felmelegítem, majd megszórom egy evőkanál cukorral és néhány csepp vizet adok hozzá, így az égetett cukor bevonja a diókat.
A sütőből kiveszem a kelbimbós tésztát, eloszlatom rajta a gránátalma-magokat, és megszórom kesudióval. 
Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara
Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod.