Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2012. december 13.
Tavaly, 2011-ben, ezen a napon 11.12.13 címmel írtam egy szentimentálisnak mondható cikket arról, hogy a mi kultúránkban nincs nagy hagyománya a sikernek. Aztán mondtam valamit a kulturális örökségről is, hogy legtöbben a Hortobágyot, vagy a Skanzent gondolják annak, pedig a kulturális hagyaték a közös memóriában őrzött íratlan szabályok sora, egy automata program, tea tejjel, pontban ötkor bombatámadás idején ugyanúgy, mint egyéb napokon.
Tavaly nem tudtam, hogy miről beszélek, csak megszállottan kerestem egy emléket, valaminek az írmagját a mi kultúránkban, ami a boldogtalanság generációk óta öröklődő hagyományát, tökélyre vitt technikáját megkérdőjelezi. Luca napja véletlenül került szóba egy társaságban, nem is figyeltem eleinte, a népi motívumoknak nem vagyok feltétlen híve. Az eredményt, a cselekményt, egy terv térbeli manifesztációját, vagyis a szóban forgó sámlit végül valaki egy urbánus tárggyal helyettesítette, így ragadott meg engem a téma, egyszersmind vált világossá a Luca napi rituálék lényege. Amit ez után, tavaly, éppen december 13-án kezdtünk, és ahogyan arra december 24-én pontot tettünk, ahhoz a spanyol inkvizíciónak biztosan lett volna egy-két keresetlen szava. A Luca szokás útmutatása szerint megidéztük a sikert, vagy megértettük, ezt még nem tudom, minden esetre ez a 2012-es év, - feltéve, hogy nem ér véget a világ december 21-én - azt mondhatjuk, szokatlanul jól sikerült.
A népi megfigyelés az, hogy a létrehozás műveletét újra és újra ismételni kell. A sikert készségszintre szükséges fejleszteni, apáról fiúra örökíteni a receptet: tervezés, helyismeret, anyagismeret, szakmunka, kimért lépések a cél felé, az akadályt jelentő tényezők felmérése, a teljesítmény ünneplése, elismerés, öröm, öröm az eredmény felett. Vidéken a gyakorlat Luca székén folyik, és boszorkányok asszisztenciáját követeli meg, mi városon most mézeskalácsházakon kísérletezünk, és személy szerint megdöglöm azért, hogy megjelenjenek a mesealakok a műveletben.
Idén újraépül a Mézeskalácsváros Budapesten, Laczkó Lóránt "péksége" száz tésztát gyúrt nekünk, kilencven fogyott el múlt vasárnap délután. December 16-án, vasárnap, 14 órakor épül össze a 2012-es Mézeskalácsváros, a Napfény utca 6. szám melletti kis téren felállított sátorban. A Luca napi szerencsét hozó menü: máktorta citromkrémmel, fokhagymás teaszendvics, babos pogácsa, fűszeres mandula. Frissítőnek teát és forralt bort kínálunk. A megnyitóra a belépő: családonként egy mézeskalácsház. 
Mézeskalácsházat építeni soha nem késő. Íme a mézeskalács recept, a sablonok és egy videó, amit a héten vettünk fel azért, hogy a munkát megkönnyítsük. A rendezvény plakátját és a részvételt azoknak, akik esetleg még nem döntöttek, újra megfontolásra kínálom itt.
Végezetül, idei Luca napi jókívánságom a következő: Legyetek nagyon boldogok a következő évben. Mindenki, kivétel nélkül. A legmenőbb bosszú a boldogság.
Üdvözlettel
Judit