Hetvenedik nap: Mintha dézsából öntenék
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 10. 
A lányok könyörtelenül olvassák a környezeti jeleket. Pontosan tudják, hogy amikor egy pasi teszem azt, megtörli az orrát, annak bonyolult, önmagán túlmutató jelentése van. A közhiedelem az, hogy az értelmezés parancsa csak a nőkre hat, de ez nem igaz, a fiúk ugyanis pontosan tudják, hogy egy nap 24 óra, egy rekeszben meg 24 sör van … és ez nem lehet véletlen. Hát, ezekkel a szexista példákkal gondoltam rávilágítani a szemiotika lényegére, hirtelen nem jutott jobb az eszembe, nagyon sajnálom. Ma, önkéntelenül egy esernyős munkába kezdtem, ami olyan nagyra sikerült, hogy a holnapi napra is kihat. Vajon milyen mögöttes tartalom húzódik e mögött, arra vagyok kíváncsi. Esernyő. Honnan jutott eszembe?
Hatvankilencedik nap: Táblajátékok
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 9. 
Egy rosszabb napomon egy csirke is megverne amőbában. Szerencsére akadnak jobb napok, ha ilyenkor egyedül backgammont játszom, Grabovskyhoz hasonlóan tízből nyolcszor megverem magam, a maradék kétszer meg én nyerek. A telefonról ma kihoztam a játékot a térbe. A bábukat söröskupakokból készítettem, ezeket esküszöm, hogy guberáltam.
Hatvannyolcadik nap: Születésnapomra
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 8.
Nyári zápor a Sütő utcában - Fotó: Keresztesi Judit A perfekt nap, vagyis a szépen ívelő programsorozat a könyvhéten (a könyvhét egy napján) kezdődött. Stílusosan késtünk (we were so bloody late), kaptunk egy kedves bejegyzést a Belső tél című kötetbe, beszélgettünk, mondtam, kissé meglepetten, hogy gyönyörű időnk van. A költő bólintott: - Igen, mindenki zuhogó esőt jósolt a dedikálás idejére, de ebből a szempontból egyáltalán nem ismernek engem. Ahogy a költő kihúzta a lábát a városból, egyszerre leszakadt az ég úgy, hogy nem lehetett látni az aszfaltot, pedig Pesten van aszfalt bőven, ezt leszögezhetjük. Azután kimentünk a Dunához, majd megnéztük a szecesszió mestereit az Iparművészetiben, végül pedig rekreációs ivást folytattunk a szomszédos sörfesztiválon. Ott vettünk nekem komlóval ízesített bonbont (fura), itthon készítettem neki egy helyes díszcsomagolást.
Hatvanhetedik nap: Ready-made (életem legjobb napja)
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 7.
Marcel Duchamp betért a Mutt Iron Works kereskedésbe, és saját részre vásárolt egy piszoárt. Ez a piszoár semmiben sem különbözött az üzletben kapható más piszoároktól. Duchamp hazavitte, otthon szignózta, de nem a saját nevét írta rá, hanem azt, hogy „R. Mutt 1917”. Ezután egy tárlaton kiállította Szökőkút címen. Ma találtam itthon egy csigaházat. Na az közel nem volt annyira készen mint Duchamp Szökőkútja, egy ütvefúróval kellett koktélgyűrűt gyártanom belőle.
Bővebben: Hatvanhetedik nap: Ready-made (életem legjobb napja)
Hatvanhatodik nap: Belső tél
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 6.
Striker tanár úrnak megjelent egy verseskötete a múlt héten. Belső tél a címe. Megrendeltem, de az nem úgy van a Könyvtárellátónál, hogy megrendeled és ott lesz, hanem megrendeled online, aztán szólsz telefonon és előbb-utóbb ott lesz.
Hatvanötödik nap: A szokás hatalma
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 5.
A hozzáállásom nem mintaszerű amikor azt latolgatom, hogy mennyi van még hátra. Legyen talán mentségemre, hogy hatvanöt, leírhatatlanul nehéz napon vagyok túl. Kereken háromszáz van még előttem. Az az igazság, hogy a szokás egy erőszakos és számító sakkpartner. Megtelepszik az emberben, lassú, elegáns mozgással foglalja el a kiszemelt mezőket; és mihelyt ezen a veszélytelennek tűnő szakaszon túljut, felfedi zsarnoki arcát.
Hatvannegyedik nap: Honnan tudod?
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető szöveg: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 4. 
Raymond Smullyan, matematikus és koncertzongorista, a barátja gyerekeivel beszélgetett.
Smullyan: - Van egy trükköm, amivel oroszlánná tudlak változtatni benneteket.
A nyolcéves: - Szuper! Változtass minket oroszlánná!
Hatvanharmadik nap: Általános egyenértékes
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 3.
A mai ötlethez egy hungarocell gúlát, és egy fekete gumilapot kellett volna vennem. Az első üzletben nem találtam semmit, elmentem egy másik boltba, ott sem. A nap végén nem volt más alapanyagom, mint a beszerzésre szánt ezerötszáz forint. Hallottam már a moneygamiról: amikor valaki pénzt akar ajándékozni, a bankjegyekből érdekes formákat hajt, hogy legalább valami személyes legyen a pillanatban. Hát, nyilván mások nagyobb címletekkel csinálják, de én csak az ezrest és az ötszázast használtam fel most, végül is megmaradtak, tekinthetjük ezt ajándéknak.
Hatvankettedik nap: Marilyn, Warhol, meg én
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 2.
Az író Fran Lebowitz, aki minden kétséget kizáróan átmenet Dorothy Parker, Mark Twain és egy olyan barátod között, aki egyszerűen képtelen bekussolni, húszévesen úgy vetette fel magát az Interview magazinhoz, hogy hívatlanul odament Andy Warhol stúdiójához (a The Factory-hoz), aminek az ajtajára kiírta Warhol, hogy ebédelek, ha itt hagytad a kulcsod, kopogj, és mondd meg a neved. Lebowitz kopogott, és azt kiabálta: Andy, nyisd ki, én vagyok az, Fran.
Későre jár, és fejből kellett ide egy igaz, nem merev történetet írnom Andy Warholról. Szeretném, ha most szemet hunynánk afölött, hogy az írás alanya nem is egyértelműen Warhol. Május végén, egy aukción harmincnyolcmillió dollárt adtak a négy eredeti Marilyn nyomatért, az én falamon a reprók láthatók mától, penészedésig.
Hatvanegyedik nap: I know kung fu
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás
- Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 1.
Louis CK és David Lynch beszélgettek az egyik alkalommal, Lynch fel akarta hozni CK-t egy olyan szintre, amelyen megbízhatóan le tudja vezetni a Letterman showt. CK-nek nem volt jókedve, Lynch azt akarta tőle, hogy vicceljen: egy, kettő, három, viccelj! – ordibálta. Louis CK mondta, hogy ő egy humorista, nem tud viccelni, ha nem megfelelő a környezet, Lynch meg azt felelte neki, hogy alkalmas környezetben egy idióta is tud viccelni, ha tehetséges az ember, akkor is van humora, ha valaki ekkora tahó vele, mint most Lynch. Tehát egy, kettő, három, viccelj!
További cikkeink...
Oldal 2 / 15
&media=http://www.napfenyposzt.hu/images/stories/merjalkotni/130607/koktelgyuru_hozzavalok.jpg){kind=link}
