Negyvenkilencedik nap: Ki vigye le a kutyát?
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 20.
Most elmondok egy tűrhető kulturális pletykát. Jan Huizinga a játékosság védőszentje. Szerinte kezdetben játsszák a kultúrát vagyis minden, amit az ember a léten kívül hozzáad az anyagi világhoz játékból keletkezik. Erre az állításra nem biztos, hogy mindenki a társaságban a szájához kap, és elhűlve suttogja, hogy „ezt nem mondhatod komolyan”. Pedig pontosan ez a mondat szolgál magyarázatul arra, hogy miért van hárommillió-kilencszáznegyvenegyezer hit az Improv láthatatlankutya-sétáltatós filmjén a Youtube-on, az MKT Tudományos Kongresszuson meg összesen negyvenöt.
Negyvennyolcadik nap: Az örök élet titka
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 19.
Pénteken éjjel, amikor az asztalon posztot írtam arra gondoltam, hogy a képek megérdemelnének egy csendesebb, szívszorítóbb, összehasonlíthatatlanul szellemesebb történetet. Hajnali két óra volt azonban, és választhattam, hogy az abc betűit írom le egymás után, vagy a mondatokat teszem fel, amelyekkel akkora készen voltam, és én a mondatok mellett döntöttem. Azzal hitegettem magam, hogy majd a hétvégén kijavítom a szöveget észrevétlenül, nem javítottam ki, és ahogy a dolgok állnak, soha az életben nem is fogom. Kárpótlásul kiválasztottam három képkülönlegességet a gyűjteményemből mára, az egyiken Teréz anya nyakon vág egy gyereket, a másikon Houdini kizárja magát a kocsijából. A harmadikon meg rajta van az örök élet titka, ezt most közzé is teszem.
Negyvenhetedik nap: Amiről nem beszélünk
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 18.
Egy eset után festeni kezdtem, majd egy másik eset után felhagytam vele. A serkentő és a serkentőt gátló traumák között egyre jobb festők tanítottak, végül a mesterhez kerültem, aki letiltott mindenről ami örömet szerzett addig: elvette a színeket, helyettük kaptam egy rajzlapot, grafitot és néhány modelltestet. Az emberábrázolást meg a fegyelmet akarta kikényszeríteni, éveken keresztül nem rajzoltam mást, mint csontot, izmot, szerveket, csöveket és drótokat, amelyeket egyébként minden egészségügyi iskolában tanuló diáknak kötelező ismernie. Végül a képeken bőr volt a bőr, por volt a por, a tükörben ott volt az egész istenverte szoba. A mester azt mondta, nem rossz. Mindazonáltal a nem rossz csupán egy másik kifejezés arra, hogy csalódást keltő vagy nem is jó, nem gondolja? – sóhajtott.
Ez-e az oka, vagy a borsó kilónkénti árának esése, de nem rajzolok mostanában. Ma kivételt tettem, pár festményt lemásoltam, hátborzongatóan jók lettek, remélem, egyetértünk.
Negyvenhatodik nap: Három szín narancs
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 17. 
Egy ideig teljes, korántsem áhítatos csöndben fényképeztük az asztalt, aztán eszembe jutott, hogy hallgathatnánk zenét. Egy Muszorgszkij CD-t tettem be, az Egy kiállítás képeit. Ez a darab gyerekkoromban annyit ment a lemezjátszón, hogy végül minden hangjegyét kívülről ismertem, ezzel a mutatvánnyal nyertem is két koncertjegyet sokkal később. Muhari Gabi lépett fel hasonlóval: ha a könyv tetszőleges lapján, bármelyik sor elejét felolvastad a Többsincs királyfiból, fejből befejezte a mondatot. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy volt az az eset a bolhapiaccal, amelyikben nem kaptam kék asztali kellékeket. Az élet nem állt meg, és ha nem kaptam, akkor kénytelen voltam magam megteremteni a kék üvegeket.
Negyvenötödik nap: Régimódi történet
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 17.
Öt évvel ezelőtt éppen ezen a napon, tíz láb haladt el a villamosmegálló mellett, befordultak a Margaréta utcán, elsiettek az élelmiszerbolt mögött, át a zebrán, majd fel a polgármesteri hivatal lépcsőjén. A lábakat a portás igazította útba, megmondta, hogy akit keresnek a második emeleten található, mehetnek lifttel, de gyalog is. A lábak a liftet választották. Szokatlanul forró péntekdélután volt, a folyosón nem várakozott senki. A talpak izgatottan toporogtak az ajtó előtt, majd az ajtó kinyílt, és a lábak egymás után léptek be a kis helyiségbe. Nem időztek ott hosszan, csak azt várták meg, amíg elhangzanak az igenek. Azután átsétáltak abba a kávéházba, amit idefelé a polgármesteri hivatallal szemben láttak, s amelyből most egy dal szűrődött ki, amit a zongorista maga írt, feltehetően a kutyájának, vagy a kutya írta a kutyájának, szóval nem volt túlontúl jónak mondható. Nem bánták, helyet foglaltak a teraszon. Az volt addigi életük legboldogabb napja.
Negyvennegyedik nap: Szobaszerviz
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 15.
Jay Leno és Jerry Seinfeld, meg a felesége és még valaki, akit nem ismerek egy 2002-es dokumentumfilmen ülnek egy alagsori helyiségben, és beszélgetnek. Leno már tíz éve vezette akkor a The Tonight Show-t, mondja Seinfeldnek, hogy nem él nagy lábon, mert ha egyszer kirúgják… Seinfeld erre a fejéhez kap – a saját fejéhez – és rászól Leno-ra, hogy Jay, nem hiszem el, hogy még mindig azt hiszed, hogy kukásként fogod végezni.
Negyvenharmadik nap: Űrlények a konnektorban
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 14.
Amikor ránéztem ezekre az akasztható villásdugókra, nekem Mondoshawanoknak tűntek, vagy Vogonoknak. Inkább Mondoshawanoknak mégis. Mindegy, kis, hajlott hátú figurákat festettem a felületükre, ráakasztottam őket a kulcskarikákra és bedugtam a konnektorba. Nem. Rosszul mesélem, fölszereltem egy hatos elosztót a falra, előtte levágtam róla mindent, amivel áramot lehetne bele vezetni, és így illesztettem az aljzatba a villásdugókat, amik akkorra már Mondoshawanok voltak, szmokingban. Ha érti mindenki, mire gondolok.
Negyvenkettedik nap: Hétfő
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 13.
A mai magasan a legrosszabb napom. Ha véletlenül valaki majd a távoli jövőben, mintegy szórakozásképpen önmaga hiányzó részleteinek nyomába ered, és addig szorítja a szuszt kifelé szabadon választott módszerrel, amíg a hiányzó rész előkerül, arra azért számítson, hogy a jövevény követelőző lesz, mérges, elvetemült. Jobb modell lesz, de egy paraszt.
Negyvenegyedik nap: Bolhapiac
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 12.
Ma megbeszéltük, hogy kimegyünk a bolhapiacra, és a következő terítéshez fehér, domborúmintás porcelánt s hozzá türkizkék üvegtárgyakat veszünk.
Ezzel egy időben, ugyancsak itt, Budapesten, egy angol pár a szállodai foglaláshoz járó reggeli kávé mellett megegyezett abban, hogy fehér porcelánokat és türkizkék üveg holmikat vásárol, s ennek érdekében felkeresik a helyi bolhapiacot.
Negyvenedik nap: Áfonyakoktél
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 11.
Ma volt az utolsó vizsgám. Az utolsó. Egy sötétzöld lapra írt, feketebetűs tesztben kérdeztek ki a számviteli törvényről, és én szépen, átéléssel válaszoltam mindenre, amire csak tudtam. Mielőtt azonban hozzáláttam az íráshoz, megszólítottam az ügyelőtanárt:
Én: - Kérem, legyen szíves.
Nemén: - Tessék.
Én: - Nem látom a betűket sajnos.
Nemén: - Amit az elme nem tud, azt a szem nem látja, satöbbi?
Én: - Inkább csak arról van szó, hogy ugyanerre a modellre lenne szükségem más színben és nagyobb méretben.
Nemén: - Kapnak tizenöt perc extra időt, mert a kolléganő nagyon jól tárgyal. Politikus esetleg?
Én: - ???
További cikkeink...
Oldal 1 / 12
