Nappal átlagosan 65 decibel zajterhelésnek vagyunk kitéve az utcánkban

2009. április 09. csütörtök, 06:18

           A nagy közlekedési zaj mellett élő emberek gyakrabban szenvednek el szívinfarktust, mint a csendesebb környéken élők - állítják tanulmányukban a svéd Karolinska Intézet orvos kutatói. Goran Pershagen vezetésével 1571, Stockholmban és környékén élő ember adatait elemezték, akik 1992 és 1994 között kaptak szívinfarktust. A vizsgálatból kizárták a halláskárosultakat, valamint azokat, akik a lakhelyükön kívül is nagy zajban töltöttek el időt. Az eredményeket ugyanazon a területen élő emberek kontrollcsoportjának adataival vetették össze. A kutatók megállapították, hogy 40 százalékkal nagyobb volt a szívinfarktus kockázata azoknál, akik 50 decibelt meghaladó közlekedési zaj mellett éltek - számol be róla a LiveScience című amerikai tudományos portál. Forrás: MTI


           A József Attila-lakótelepen tomboló átmenő forgalom, a fölöttünk dübörgő utasszállító gépek, az M5 bekötő szakaszán zúgó kamionforgalom, a kiszámíthatatlanul ránk törő óriás építkezések, a szomszéd utcában működő jégpálya szellőztetőrendszere, a helyi busz egy éve megjavítatlanul nyöszörgő féke, a hűtőkamionok és tolatóradarok valamint a szelektív kukákban percenként szétrobbanó üvegpalackok keltette zaj kárt tesz bennünk. Képviselőink azzal múlatják az időt, hogy tőlük eltérő pártállású kollégáikat szellemes – vagy kevésbé szellemes – szócsatában vegzálják. Mivel az önkormányzat munkatársai nem ismerik az EU szabta szigorú zajrendeleteket, így azokat számon kérni sem tudják. Ezért a helyi multinacionális hatalomnak, vagyis a hozzánk lakóbarát szabályozások nélkül benyomakodó üzletláncoknak és a fölénk önkényesen utasszállító csatornát nyitó repülőtérnek nincs oka arra, hogy óvja az emberek egészséghez, tiszta környezethez, pihenéshez való alkotmányos jogait.
           Lakótelepünk az évek során valahogyan elgazdátlanodott, a problémák megsokasodtak környezetünkben, a problémamegoldó állásra pedig – hiába kérjük -, nem jelentkezik senki az illetékesek közül. Az a véleményünk, hogy ha próbát tennénk, és mi helybéliek kezünkbe vennénk az ügyeket, közös erővel tisztává, csöndessé, barátságossá alakíthatnánk környezetünket. Hogyan? Mi ketten, az elmúlt majdnem két évben leteszteltük, hogy milyen érzés problémamegoldó pozícióban lenni. Azt nem állítjuk, hogy maga a földi mennyország, de annyi bizonyos, hogy ebben a pozícióban az embernek nem kell tétlenül néznie, ahogyan más emberek őt minden erejükkel eltiporni igyekeznek.