2009. április 10. péntek, 21:28

I. Beszélgetésem az építésügyi hatóság ügyintézőjével:

- Halló!
- Jó napot kívánok.
- Szeretném ügyfélként regisztráltatni magam a Napfény utcai Spar átalakításával kapcsolatos engedélyeztetés ügyében.
- Igen, jó helyen jár, de mindent megküldünk a társasház közös képviselőjének, így tudni fog mindenről.
- De én azt szeretném, ha közvetlenül én kaphatnám meg az üggyel kapcsolatos információkat.
- Írjon levelet a címünkre, de nem biztos, hogy ügyfélként beregisztráljuk, mert csak nagyon indokolt esetben teszünk ilyet.
- 6 hónapig éjjel-nappal a hálószobám mellett építkezett a LIDL. Úgy olvastam, önöknek kötelességük lett volna tájékoztatni engem, de már csak akkor tudtam meg, hogy engedélyt adtak egy szupermarket felépítésére a lakó-pihenő övezetben, amikor szombaton hajnalban arra riadtam, hogy a munkások vaspálcával verik ki a kirakatokat. Létezik egy önkormányzati rendelet, amely a József Attila-lakótelepen megtiltja a hétvégi építkezést, de a benne foglalt napi harmincezer forint bírság egy ilyen nagyvállalatra nincs visszatartó hatással. 1,4 millió forint lehetségesen kiszabható bírságon a cég vásárol magának 24 plusz munkanapot. Ez a vállalat 1,4 millió forintot kockáztat, ha elveszi ezer állampolgár hat havi pihenését.
- Nagyon jól látja, de mi csak az épület szempontjából vizsgáljuk a dolgokat. Ezeket a panaszokat a környezetvédelmi hatóságnak kell bejelenteni. A testület hozta a 30000 Ft-os bírságot, feléjük legyen szíves jelezni az elégedetlenségét. Nem értem ezt a vehemenciát a lakosság részéről. Szerintem úgy kellene megoldani a kérdést, hogy maguk meg az ellenfél kimennek a főtérre és összeverekednek. Amelyik győz, annak van igaza.
- Ez az ön magánvéleménye vagy a hivatalos véleménye?
- (csend)… …. …. Rengetegen hívnak fel engem, hogy panaszt tegyenek, de ez nem az én dolgom, én csak az engedélyeket adom ki, én nem tehetek semmiről, csak szabály szerint járok el.
- Értem. Postázom az ügyfélstátusz kérelmét az ön címére, legyen olyan kedves mihamarabb válaszolni nekem.
- Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.

II. Beszéltem az önkormányzat környezetvédelmi referensének kolléganőjével:

… - Megbomlik az elménk az állandó zajtól. Nyugat-Európában olyan alacsonyan határozták meg a napközben üthető zaj szintjét, és olyan magasan a rendeletet megszegők bírságait (1700 euro vagy 12 havi elzárás), hogy a nagyobb alapterületű boltok végül jobbnak látták kiköltözni a lakott területekről. A zaj öl.
- Az Építési Szabályozásról szóló 21/2002. (X. 10) sz. rendelet szerint járunk el. Teljesen szabályszerű minden. Egyébként megnézem én azt, aki meg meri itt piszkálni a multikat.

III. Sok-sok, nagyon sok levelet írtam a hatóságnak és a testületnek.

Néhányan válaszoltak is a megszólítottak közül.

A IX. kerületi Építésügyi hatóság csoportvezetője rövid levelében, minden konkrétumot kerülve, általánosságban beszélt a jogszabályok és a szakértelem létezéséről.

Solténszky Kornélia cikke Garamvölgyi Ernőről a helyi lapban

A csoportvezető 2008. augusztus 12-én újabb levelében hangsúlyozta, hogy vannak jogszabályok és szakemberek az önkormányzatban.
Az alpolgármester is a hatóságok szakszerűségéről beszélt és továbbította ügyünket Dr. Bácskai Jánosnak, kérve őt tegyen javaslatot a probléma megoldására és bár erre nem kértük, mégis megígérte, hogy „egyeztető megbeszélést kezdeményez”. Az ígéretet tett nem követte és nem érkezett javaslat a megoldásra.

Pál Tibor alpolgármester

A polgármester szerint ezt a problémát
egyszerűen nem lehet megoldani az építési engedélyezési eljárás keretében.

Eljött hozzánk a környezetvédelmi referens és zárt ablakú szobámban, reggel 6:45 órától 7:45-ig, mely idő alatt sem teherforgalom, sem rakodási zaj, sem a szelektív konténerek ürítése nem zavarta a nyugalmat, elvégezte a zajszintmérést.
A jegyző egyik levelében ezek a mérési eredmények mutatják a környék zajszennyezettségét.

Negyven lakó írta alá az üzletláncnak küldött Függetlenségi Nyilatkozatot. A levél kelte óta nem állandóan és nem mindannyian biztattuk az önkormányzatot arra, hogy tegyen lépéseket érdekünkben, ezért kimondatott, hogy azóta a SPAR zaja csak egy embert zavar.
A jegyző megbízásából az irodavezető nekem küldött levelében, ami – minden irónia nélkül állíthatom: őszinte sajnálatot tükrözött - azt mondta, hogy ennél többet ő sem tehet.

Fotó: Steiner Gábor - megjelent a Ferencváros magazin 2008. január 25-i számának címlapján
A képen balról jobbra Dr. Ördögh Brigitta aljegyző, Dr. Oszvári István jegyző,
Hardi Róbert alpolgármester, Gegesy Ferenc polgármester, Pál Tibor alpolgármester

Hidasi Gábor képviselőnk, a mi körzetünk ügyeit egyengető, környezetünkért tehát közvetlenül felelős személy… nos ő nem írt nekünk levelet.

A Ferencvárosi önkormányzat minden egyes alkalmazottja többé - vagy kevésbé - sajnálta, de nem tudott segíteni a probléma elhárításában. A hivatalnokok, mert a hatályban lévő határozatok, jogszabályok és törvények létezése véleményük szerint a jobbító szándékú cselekvést kifejezetten megakadályozza, egyéb ötlet híján csípőre teszik kezüket, úgy pörölnek velünk. Szerintük pontatlan kifejezéseket használunk, pedig illene tökéletesen beszélnünk az építészek nyelvét, helytelenül, vagy egyáltalán nem alkalmazzuk a jogi szakzsargont, pedig a hivatallal csakis hibátlan jogász akcentussal tudnánk értekezni és kényeskedünk ezzel a zaj fölötti siránkozásunkkal, ami egyszerűen képtelenség, hiszen a zajra vonatkozó szabályozásokat a testület hozzáértő szakemberek bevonásával hozza.

2008. szeptember 11-én a Ferencvárosi Önkormányzat építésügyi hatósága megadta az építési engedélyt arra, hogy a SPAR továbbra is változatlan infrastruktúrával működtesse Napfény utcai óriás szupermarketjét egy négyemeletes lakóházakkal szorosan körülzárt területen. A határozat további 10-15 évre konzerválta a jelenlegi áruházméret mellett is elviselhetetlen rakodási zajt. A végzés ellen a Közép-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Építésügyi Főosztályán fellebbezhettünk, ha még maradt kedvünk a vitához és ha mélyen zsebünkbe nyúlva leróttuk a kiszabott 30.000 forint illetéket.
Az önkormányzatokkal folytatott párbeszéd ezen szakaszában a nagy munkával elért csekély eredmény láttán az ember általában elszomorodik. Én, nyilván az elmúlt években szerzett harcedzettségem okán azonban megszoktam, hogy ebben az országban a problémák igen összetettek és megoldásaik nem adják könnyen magukat. 2008 szeptemberére már beszéltem a jogászok és az építészek nyelvét, megtanultam minden jogszabályt, amely az európai jogharmonizáció következtében e témában Magyarországon életbe lépett és enyhe stratégiai módosítással megírtam fellebbezésemet az illetékeseknek.
2009. február 2. volt az a nap, amikor a másodfokú határozat megérkezett hozzánk. A Közigazgatási Hivatal Építésügyi Főosztálya úgy találta, hogy észrevételemnek megfelelően a probléma megoldására létezik jogszabály, a sokat emlegetett szakemberek eljárása pedig nem volt szakszerű.

Pezsgőt!

„A 2008. szeptember 11-én kelt, Kp/20599/18/2008/VIII. számú elsőfokú határozatot – a fellebbezésben foglaltaknak helyt adva – megsemmisítem és a Budapest Ferencvárosi Önkormányzat jegyzőjét új eljárás lefolytatására utasítom.”
„…megállapítottam, hogy az első fokú építésügyi hatóság a határozata meghozatalát megelőző eljárásban nem teljes körűen vizsgálta az ÖTM rendelet és az Étv. fent hivatkozott szakaszaiban foglalt feltételek teljesülését és nem az Étv. 34§ (4) bekezdésében foglaltak szerint járt el.”
(részlet a Főváros Közigazgatási Hivatalának határozatából. A határozatnak és a ferencvárosi tisztviselők válaszainak szövege letölthető a www.tettekmezeje.hu honlapról.)

------------------------------------------------------------------

Utóirat: Judittal ketten majdnem két évet dolgoztunk azon, hogy egy viszonylag elfogadható szintre csendesítsük a mellettünk tomboló üzletet, hogy megakadályozzuk egy szabálytalan és átgondolatlan nagyberuházás elindulását és hogy rábírjuk a SPAR Magyarországot arra, hogy odafigyeljen mondanivalónkra, amikor hozzájuk szólunk é egy lakóbarát közért lehetőségét emlegetjük.

Mindezt úgy kellett véghezvinnünk, hogy a IX. kerületi önkormányzat mindvégig ellentartott nekünk. Ezek után felmerül a kérdés: hogyan tudnánk rávenni az önkormányzatot, hogy átüljön a lakótelepen élő emberek csónakjába és ne ellenünk, hanem nekünk evezzen? Hogyan gyorsíthatnánk fel a problémamegoldás folyamatát?