Vonzódom az élelmiszer alapanyagokhoz és a porcelánokhoz. Baráti vélemény szerint ez a szó nem írja le jól a viszonyt, szerintük a pillantás, amit egy darab friss marhahúsra vagy egy Eva Zeisel készletre vetek, zavarba ejtő. Vasárnap volt egy uzsonna nálunk, lefényképeztem a terítést, remélem, nektek is tetszeni fog. 
Különleges fehér porcelánhoz még hozzájuthat, aki komolyan keres itthon, de izgalmas asztali kiegészítőket jobbára csak Barbitól tudok kikönyörögni. A szalvétagyűrűk festett fakarikából és kartonszívre tekert szaténrózsából vannak. Az ültetőkártyáknak mini cserepeket festett meg, ezeket tömte ki hungarocellel, és arra halmozta a szalagrózsákat. A névtáblákat régi csokordíszekből és papírból készítette. 
A kenyérkosarat bakelitlemezből és üvegpohárból állította össze.
A fő teríték közép helyőrzőjének anyaga kislemez, az evőeszközök és a szalvétagyűrűk Anyám tervei és keze munkája nyomán, az én nyavalygásom hatására öltöttek alakot.
A kancsót, amiben a tulipánok vannak Barbi festette, azt mondta, hogy közben végig egy habos tortán járt az esze.
A menü: fűszervaj, pizzakosarak, meggyes muffin citromkrémmel, és kakaó házi, céklával rózsaszínre színezett pillecukorral. Az uzsonna receptjeit „Az én urbánus konyhám” menüpont alá hamarosan feltöltöm.
Van egy szilveszteri terítésem még raktáron, azt jövő héten közreadom, ha akarjátok. Ha nem.
Az ünnepek előtt még jövök egy poszttal, addig is
kellemes hetet kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel
Judit